Csábítás, csajozás - hogyan kell csajozni?: Shit Teszt Mentes Lanyokkal Inkabb Ne Is Foglalkozzunk? - Csábítás, csajozás - hogyan kell csajozni?

Én éltem együtt elmebetegekkel, te nem vagy az, csak krónikusan figyelemre vágysz, amit már a haveroktól-ismerősi körtől nem kapsz meg, így marad az internet, mint felvevő réteg.

Merthogy nem tanulni vagy itt, az megint tuti-fix, különben nem offolnál szarrá minden topicot az önsajnálatoddal, függetlenül attól, hogy az a téma miről szól alapból.

A nárcisztikus tulajdonságok alapvetően az Én érvényesítését teszik lehetővé – bizonyos esetekben azonban a korai érzelmi sérülések nyomán ez a nárcisztikus védelem egyre komolyabb falat von az illető köré. Ez a karakterpáncél, melynek látható felszíne sokszor egy jól működő személyiséget mutat (akinek nagy ívű fantáziái vannak saját magáról), gyakorta egy szorongó, kisebbrendűségi érzésekkel és szeparációs szorongással eltelt kisgyereket takar… Egy nárcisztikus karakterű (egyszerűbben: önző) férfi párkapcsolati működésére jellemző: mindig az ő szavának kell érvényesülnie, nem lehet vele kompromisszumot kötni, agresszív szorongással reagál minden olyan helyzetben, ahol azt érzi, az ő érdekei csorbulhatnak. Valójában nem történik más, mint hogy a „kisgyerek” kemény eszközökkel harcol önmagáért, és nem dekódolja, hogy nem az anyjával, hanem felnőtt párjával kellene érzelmi összhangot kialakítania. Olykor kíméletlennek is mutatkozhat, amennyiben érzéketlen hidegséggel kezeli társa érzelmi szükségleteit, mert minden szituációban csak saját szempontjait érzékeli. Egy ilyen párkapcsolat a másik felet olyan állandó érzelmi erőfeszítésre kényszeríti, amiben – teljesen háttérbe szorítva saját igényeit – a hajdanán meg nem kapott érzelmi nyugalmat kell biztosítania. Gyakran látjuk, hogy a párkapcsolati választás úgy alakul, valóban egy dependens, alárendelődő nő lesz az az „áldozat”, aki ideig-óráig megpróbálja ellensúlyozni – és „restaurálni” valamilyen pozitívabb irányba – a korán kialakult negatív anyaképet.



A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2010. 4. számában olvasható

"Gratulálok. Nem szégyellem magam, ha ez volt a cél. Tisztában vagyok vele, hogy ez a bajom. Ebböl fakad a látszólagos önbizalmam. Anyámékkal szivesen megosztanám, hogy milyen ügyesen neveltek, de már ennyi idösen nincs értelme. "

Tudod, itt még mindig az a baj, hogy anyuékat próbálod felelőssé tenni. Persze tudhatnád, hogy már te vagy a felelős... Mindenért... Pedig, ha tudatosulna benned, hogy végül is minden, ami veled történik, a te tetteid következménye, eléggé megnőne az önbizalmad.
Én tudom, hogy egy depresszió-gyanús emberkének azt mondani, hogy mosolyogjon őszintén kábé ugyanolyan, mintha egy tolószékes embertől kérnéd, hogy akkor fél lábon ugráljon ki a szobából. De hidd el, hogy nem mindig kell megvárni, hogy teljesen lehúzzon az örvény, hogy ki tudj belőle jönni. Szerintem, ha egy kicsit figyelnél arra, hogy mások mit mondanak, már könnyebb lenne a helyzeted. Csak tanulj meg szembenézni a problémáiddal. És nem csak menekülni előlük.

Jó, de 2 év pszichoterápia alatt egyszer mondott olyat a kedves kis hölgyike, amivel felnyitotta volna a szememet.
Teljesen tisztában vannak vele, hogy egy-egy nemnormális személyiség miként gondolkodik, mégsem birják feketén fehéren elmondani, hogy amit "te" gondolsz az nem ugy van, hanem csak utalgatnak rá. Lehet másnál müködik, de én csak teljesen sarkositva birtam befogadni azt a tényt, hogy más emberek is vannak a világon rajtam kivül. Az, meg hogy miként neveltek még kis tudatlan koromban, arról is én tehetek?

Nem tudom, elküldtem-e neked egy youtube-linket egy Bagdy Emőkével készült interjúról. Ott konkrétan az első 5 percben elmondja, hogy mi is a pszichológusok dolga. Ők nem segíthetnek, hogy te hogy élj, mit csinálj máshogyan. Nekik nem az a dolguk. A kulcs tényleg a te kezedben van. Az, hogy elindulsz-e egy jónak tűnő úton, már csak a te döntésed.
És nem, arról nem te tehetsz, hogy hogyan neveltek téged. Viszont már jogilag felnőtt vagy, könyörgöm! Illene úgy is viselkedni, nem csak ujjal mutogatni másokra, mint egy sértődött kisgyerek.

Arra akartam csak valaszt kapni, h esetleg mas is tapasztalta e h a kevesbe kaposabb lanyok inkabb nem tesztelnek, hanem orulnek h valaki foglalkozik veluk. Most nem arra kell egybol gondolni h UG, hanem pl szegenyke belemegy barmibe annak remenyeben h vegre talan valaki oszinten szeretni fogja.

lol, de olvastad a kulcsmondatot?

idézem:

mérges vagy mert a csajok nem másznak rád...hát ilyen FEJJEL ez irreális elvárás...ugyanis látta a legjobb beállitott képeket, amik rolam készültek. most akkor mégis mit várjak?

ez most tökre kiakasztott, én tuti nem fogom hagyni magam ilyen modon csicskáztatni. a nök legyenek már alárandelve....bitcs pliz. Küldi a jeleket, hogy aztán jol megszopasson? Hát azt nekem kéne?

Jó, de 2 év pszichoterápia alatt egyszer mondott olyat a kedves kis hölgyike, amivel felnyitotta volna a szememet.
Teljesen tisztában vannak vele, hogy egy-egy nemnormális személyiség miként gondolkodik, mégsem birják feketén fehéren elmondani, hogy amit "te" gondolsz az nem ugy van, hanem csak utalgatnak rá. Lehet másnál müködik, de én csak teljesen sarkositva birtam befogadni azt a tényt, hogy más emberek is vannak a világon rajtam kivül. Az, meg hogy miként neveltek még kis tudatlan koromban, arról is én tehetek?