Csábítás, csajozás - hogyan kell csajozni?: Fejlődési Naplóm - Csábítás, csajozás - hogyan kell csajozni?

Elküldve: April 16 - 21:18

Üdv Mindenkinek!

Elérkeztem az 50. kommentemhez, amit egy fejlődési napló megkezdésével ünneplek meg. Természetesen nem ez az igazi ok, úgy érzem, hogy elérkeztem néhány mérföldkőhöz. Éppen ezért lett időszerű, hogy elkezdjek egy ilyen fejlődési naplót írni. Kezdésnek összefoglalnám, hogy mi az, ami változott az életemben, főleg a csajozás terén. Mivel ez most egy több hónapot összefoglaló bejegyzés lesz, így nézzétek el nekem, hogy hosszúra sikerült.

Bár már írtam egy bemutatkozást a regisztrációm után, de azóta történt jó néhány dolog az életemben a csajozás terén. Ennek ellenére mégis írnék egy gyors összegzést, azoknak, akik még nem nagyon találkoztak a nevemmel, és nem ismernek (szerintem sokan vagytok).

Stif néven regisztráltam. 22 éves vagyok, 2009. szeptembere óta Szegeden tanulok. Ennek nagy jelentősége van abban, hogy most hol tartok. Tavaly nyáron kerültem kapcsolatba a PUA-sággal. Keresgéltem a neten, csajozással kapcsolatos oldalakat. A google kidobta a KAN honlapját is. Ott el lehetett olvasni a bevezetőt teljes egészében. Nagyon megfogott, így rövidesen meg is vettem a könyvet. Elolvastam. Ráébresztett arra, hogy ha akarok, tudok változtatni az életemen. Korábban átlagos gyerek voltam. Képes voltam fél napokat a számítógép előtt tölteni (ma teljesen a magam ura vagyok, annyit netezek amennyi jól esik, és képes vagyok bármikor otthagyni, mert a prioritási listámon már nagyon sok sokkal fontosabb dolog van). Csak a sport és a foci érdekelt. A haverjaim java részének nem volt nője (kivéve a focista csapattársaimat). Igazából azt hittem, hogy egyszer majd biztos összejön nekem is egy csaj, de ez puszta szerencse. Azt hittem, hogy a nőknek olyan pasi kell, aki gáláns lovag, illemtudó, kiszolgálja őket, kifinomult úriember. Gondoltam, ezek bennem mind megvannak. Majd ha huszoniksz évesen lesz elég pénzem, hogy jó autóval járjak, stb., akkor majd lesznek körülöttem nők is. Hát rá kellett jönnöm, hogy ez így totál nem igaz.

Egyszer találtam egy oldalt, amin olvastam egy történetet. Valahogy így szólt. Volt egy faszi, aki 10-szer rosszabbul nézett ki, mint akármelyikünk (pl. én). 10-szer annyira rossz dumája volt, mint nekem. Egyszerűen semmilyen mutatóban nem kerekedett volna fölém. És mégis minden buliban jól becsajozott. Hogy mi volt a titka? Egyszerű. Ha csak a lányok 1% állt vele szóba, akkor 100 lányt leszólított minden este. És sikeres volt a nőknél. Ebben láttam fantáziát. Mégis idegennek éreztem. Nem volt túl vonzó gondolat, hogy 99 nőnél beégessem magam. És különben is hol találok én ennyi nőt? A lelkesedésem hamar alábbmaradt.

Aztán időnként azon gondolkodtam, hogy tényleg jó ez így nekem? Egymagam akarok megöregedni, és a legszebb éveimet, a fiatalságomat nők nélkül leélni?

Elkezdtem a neten próbálkozni. Ez megadta az alap önbizalmat. Egyszer egy 7-es csajjal egész jól haladtam. Persze fogalmam sem volt arról, hogy hogyan is működik a női lélektan (ma azért jobban átlátok bizonyos dolgokat). Amit lehetett, elcsesztem. De még így is majdnem összejött egy tali vele annak ellenére, hogy needy voltam. Végül a sok balfaszoskodás eredménye az lett, hogy jött egy ex-pasija egyik napról a másikra, és lazán lecsapta a kezemről. Ez egész megviselt, nagy pofára esésnek éreztem, 1-2 napig szar kedvem volt. De gyors túltettem magam rajta. A netes ismerkedésben nem láttam nagy fantáziát, mégis a korlátozott lehetőségeim miatt ehhez fűztem a legtöbb reményt.

De tudtam, hogy először magamat kell elfogadnom. Ezért a személyiségem fejlesztésével kezdtem el a munkát. Feltöltöttem az agyam pozitív gondolatokkal. Csupa jót gondoltam magamról. A külsőmön elvégzett kisebb változtatásokat is fontosnak tartottam. Ápolt voltam korábban is. De a hajammal sose voltam megelégedve, és úgy voltam vele, hogy bele kell törődnöm. Ez adottság kérdése, van akinek megadatik, hogy jó hajjal születik, nekem nem. Mégis egyszer elmentem fodrászhoz. Csinált egy nagyon fasza fazont. Vettem vaxot, ami sokkal jobb tartást ad, mint a zselé. Vettem egy hajvasalót. Most mindenki dicséri a hajam (bár én sokszor még így se vagyok vele megelégedve, de ezzel úgy vagyok, ha a csajoknak és az embereknek tetszik, akkor tényleg jó lehet valamennyire). Egyszer buliba menet lakótársam mondta, hogy nagyon tetszik neki, és viccesen megjegyezte, hogy mindjárt beindul rám meg a sérómra. Tehát összefoglalva olyan hajam lett, ami nem kihívó a gátlásosabb emberek szemében sem, de mégis kitűnik a tömegből, fiatalos és kicsit trendi (hátul félhosszú, két oldalt kicsire nyírt, felül nem túl nagy, csak annyira, hogy lehessen zselézni vagy vaxozni). Emellett kicsit az öltözködésre is jobban odafigyeltem.

Elkezdtem buliba járni. Ez nagyon jó döntés volt. Itt sokat tud oldódni az ember, sokkal lazább felfogású lesz egy idő után (de ne az alkohol hatására!). Nem is szoktam inni újabban, egyrészt a véget hogy sofőrködöm, másfelől nem is vagyok annyira oda az alkoholért, harmadrészt meg az első sikerem is pia nélkül értem el, ami növeli az értékét az eredménynek.

Elkezdtem ismét keresgélni a neten. Megtaláltam két jó oldalt. Mex Csajozás alapjai c. könyve nagy hatással volt rám. Emellett még a donjuan.blogtert is végigolvastam. Gyakorlatilag ezt a három elméleti dolgot olvastam. Regisztráltam a fórumra. Ott olvasgattam, hogy milyen szituációk adódhatnak, ki mit hogyan reagál le.

Ekkor már elkezdődött az iskola is. Egy csaj osztályba kerültem. Kénytelen voltam kapcsolatot kialakítani velük. Mert más szockörös lehetőség nem nagyon volt napközben. A környezetváltozás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megváltozzak, és felgyorsította a fejlődésemet is.

Hát kb. így kezdem el ezt az egész dolgot. Most leírnék pár fontos eseményt, amik az elmúlt hónapokban történtek.

–1. bejegyzés – 2009.09.–2010.04.
Kezdésnek az új osztályomban lévő csajok töltötték be a kísérleti nyúl szerepét. Jó volt, hogy mivel még nem ismertek, így alapból nem lehetett semmilyen előítéletük velem kapcsolatban (illetve a nőkhöz kapcsolódó korábbi helyzetemről), pont ezért kongruens tudtam maradni. A csoportból megtetszett két csaj is. Az egyikért valósággal oda voltam. Úgy vettem észre, és is tetszek neki. Ezért meg akartam tanulni mindent a nőkről, hogy össze tudjak vele jönni. Aztán nagyon elástam magam nála, mikor bepróbálkoztam. Azóta túltettem magam a sérelmeken, és nyitottam felé.

Az egyik csaj magától megadta a számát (vagyis inkább számzárt engem). De mivel akkoriban még nem nagyon hittem a phone game erejében, így nem hívtam fel. Mindössze egy random sms-t kapott. Vagyis azt a csajt bebuktam. Volt még egy harmadik lány is, akinek bejöttem. Vele nagyon jól összekomáltam. Akartam szerezni egy havercsajt. Nem ezért alakítottam ki kapcsolatot vele, hogy felszedjem. Először iwiw-en mentek az üzenetváltások. Aztán felvettem msn-re. Ott gyakorlásként szexual talkot csináltam vele. Elnyomtam a kocka rutint is. Férj és feleség szerepjátékot csináltam. Annyira jól belejöttem, hogy süttettem vele süteményt magamnak. Számzártam. Igazából csak a suli miatt, hogy meglegyen valakinek a száma, ha gáz van iskolai ügyekben (pl. nem tudom hol lesz az óra). Érdekes, hogy full direktebe kértem el a számát egy jól sikerült msn beszélgetés után, pedig csak a suli miatt kellett. Aztán felhívtam egy béna indokkal. Kértem, hogy nézze meg nekem a neten, mi lett a Chelsea–Arsenal meccs eredménye. Beszéltünk vagy 2,5 órát. Megosztva, szóval nem csak nálam ment le a pénz. Ettől a naptól fogva nem okoz gondot a telefonálás. Ez elég hülyén hangzik persze. Mi nehéz van abban? Igen ám, én régen csak célirányosan tudtam telefonálni. Csak az infók kellettek, aztán kész. Mindig vert a szívem, ha nem családtagot, vagy olyan személyt hívtam, akivel már sokat beszéltem telefonon azelőtt. Még ha egy barátomat is hívtam, akivel sokat dumálok személyesen, de telefonon ritkán, akkor is a torkomban volt a szívem, mialatt kicsöngött. Mondanom sem kell, utáltam ezt az érzést. (Legutóbb egy tali lebeszélése végett hívtam egy csajt, akivel akkor beszéltem először telefonon. Személyesen is csak egyszer. Mégis halálos nyugalommal vártam. Mintha rutinmunka lett volna. Ugye érezhető a kontraszt?) Kicsit megtanultam csacsogni. Ami elengedhetetlen egy jó phone gamenél. Ezen a csajon ezt a leckét tanultam meg.

Később szóba jött, hogy akkoriban összejött volna vele. Én ezt tudtam is, mert nagyon jól csináltam a dolgokat, tényleg csak rajtam múlt. De mint mondtam, nekem csak a személyisége jön be, külsőre átlagos 5-ös, nálam nem pálya. Azóta összejött valakivel, engem nem zavar. Gyanítom, ha akarnám, fel tudnám szedni, bár ő ezt nagyon tagadja. Viszont nem romlott meg a kapcsolatunk ez miatt, mai napig jóba vagyunk, mondhatom, hogy ő a legjobb barátom az iskolában (egy kivétellel csak lány osztálytársaim vannak, bizony…) Itt egyértelmű direkt technikát toltam. Magam is meglepődtem, mert a korábbi visszafogottabb személyiségem okán azt hittem, hogy én ezzel nem tudnék hiteles lenni.

Februárban érett be igazán a munka gyümölcse. Felszedtem egy csajt egy szórakozóhelyen. Tökéletesen átültettem a gyakorlatba mindazt, amit tanultam a fórumon. Táncoltunk, megpörgettem. Vonzalmat építettem. Lépcsőzetesen haladtam a kinozásban. Számzártam, csókzártam. Alfán viselkedtem. Uraltam a helyzetet. Gyakorlatilag magamnak mondtam ellent. Ha úgy tetszik, nem hagytam ki a ziccert. Felhívtam. Lebeszéltem vele egy talit. Persze nem akarom túlértékelni az esetet. Egy fecske nem csinál nyarat. Ezzel csak azt bizonyítottam magamnak, hogy igenis meg tudom csinálni, megvan bennem a lehetőség és a képesség rá. Végül is ebből nem lett valami nagy dolog, igaz, magam sem fűztem hozzá nagy reményeket, inkább csak a Day2 gyakorlása miatt csináltam végig (mivel még nem volt részem ilyenben).

Tavasszal volt egy nagyon érdekes tömbösített órám, Kommunikációs tréning és önismeret néven. Kb. azt kaptam, amire számítottam. Tudni kell rólam, hogy régen kivert volna a hideg egy ilyentől. Most viszont izgatottan vártam, hogy mi is lesz ez az egész. Élveztem a kihívást, hogy lehet beszélni magamról, véleményt lehet és kell nyilvánítani. Sokszor párkapcsolati vonalra terelődött a téma. Ekkor én mindig elmondtam a gondolataimat. Úgy beszéltem, mintha marha nagy tapasztalatom lenne a nőknél (minimális azért szerencsére volt). De mégis kongruens voltam, nem hangzott furcsán a számból. Mindez azért történhetett így, mert magam is úgy gondolom a dolgokat a nőkről, ahogy a fórumon olvasom, a sajátomnak érzem mindezt. A lányok és a pszichológus tanárnő is szinte mindenben egyet értett velem. Én voltam az okos gyerek. Több érdekes feladatot csináltunk az 5 óra alatt. Meglepő, de én voltam az egyik hangadó, pedig akad jó pár nagydumás csaj, mégis kissé meg voltak szeppenve.

0. bejegyzés – 2010.04.15., CSÜTÖRTÖK
És most érkeztem el a jelenhez, ami tulajdonképpen a bejegyzés lényegét adja. A hét első napjaiban nagyon nem volt jó kedvem. Mindehhez talán az is hozzájárult, hogy pont akkor töltöttem be a 22-t, és ettől még magányosabbnak éreztem magam, mert alig tudtam kommunikálni valakivel azidőtájt (és még az időjárás is rátett egy lapáttal erre). De szerencsére csütörtökön minden egy csapásra megváltozott. Egész tűrhető idő volt, a nap is ki-kisütött. Reggel előkaptam egy tavaszias inget. Ettől máris jobb lett a közérzetem. A suliban az egyik csaj kétszer is megdicsérte, hogy milyen jó. Szóval nagyon jó kedvem volt. Óra után közösen sétáltunk ki a buszmegállóba a csajokkal. Ekkor még nem is sejtettem, hogy milyen jó dolgok lesznek még itt. Most ott vagyok, hogy jó esélyjel pályázok egy csoporttárs szockörös csajra. Láthatóan ő jobban oda van értem, mint én érte. Ezt vitathatatlanul elősegítette a push and pull, amit alkalmaztam nála.

Tehát hárman sétáltunk, és beszélgettünk. A buszon a csajok beültek hátulra, ahol pont három hely volt. Persze az ült legbelülre (nevezzük őt a target barátnőjének), aki elsőnek szállt le, középre a target, én meg a másik szélre. Meg is jegyeztem, hogy még jó, hogy én szállok le majd utolsónak. Hát ez viccesnek bizonyult, a reakciókból ítélve.

Megérkeztünk a célállomásra, de mivel a barátnőnek még volt ideje az órakezdésig, így kérdezte, hogy nem kísérjük-e el egy darabon. Beültünk egy egyetemi kávézóba. Ott is beszélgettünk, meg igazából egész nap kommunikatív voltam velük (kellett is már a két nap push után). Onnan a barátnőt elkísértük az udvarig, ő elment spanyolra, mi meg kimentünk a hátsó kijáraton. Mondtam a targetnek, hogy holnap elnézek fodrászhoz is, mert ez a haj már nagyon nem jó így. Nézte, és mondta, hogy nem régen voltam, és amúgy se rossz (mikor legutóbb voltam, akkor is említettem neki, úgy látszik megmaradt benne; mint ahogy szinte minden, amit eddig mondtam magamról neki, mert folyton visszautalgat).

Ezt követően átbuszoztunk a Széchenyi térre. Elmondtam neki egy sztorit, hogy haverom mesélte, hogy volt a trolin egy kislány az anyukájával, és a gyerek elkezdte nézni őt. Majd megkérdezte, hogy „Anya, mi az ott a bácsi fején?” A haverom azt hitte, hogy biztos a szakállára kérdezett rá. Mire az anyja: „De hát kislányom, az ott a haja!” Hozzáfűztem egy ilyet, hogy biztos egy kopasz állat a faterja, és azért volt neki furcsa, hogy a fiúknak van haja. Ezt ő is viccesnek találta. Aztán néztük, hogy milyen rendezvény van ott, valami gyereknap szerűség lehetett. Mondta, hogy venni akar macska kaját. Azon vettem észre magam, hogy kísérem. Szóval bementünk a Kárászon található Rossmanba. Jó kis hangulatban vásárolgattunk, és volt mindenhez valami megjegyzés mindkettőnk részéről. Mondtam neki, hogy jó drágák már a cigik. Válaszolta, hogy igen, és megkérdezte, hogy én ugye nem cigizek. Mondtam, hogy nem. Ez megint jó pont volt nála, mert nem szereti a dohányos srácokat.

Ismét kisétáltunk a Széchenyire. Ott dumálgattunk. Igazából ő haza akart menni ebédelni, de kimaradt a busza, s mivel találkozót beszélt meg, így már nem is ment haza. Vagyis velem volt. Kérdezte, hogy voltam-e már az Acapella Cukrászdában. Mondtam, hogy nem, de majd ő meghív. Csak nevetett rajta. Mondtam, hogy én csóró egyetemista vagyok. Meg egyébként is ő lakik Újszegeden, szóval neki tuti van pénze. Persze elhülyültem a dolgot, és ezt tudta ő is, mert csak vigyorgott és mentegetőzött egyfolytában. Utána meg mondta, hogy ja, látta is iwiwen az egyik képemnél, hogy milyen kommentek voltak ezzel kapcsolatban. És hogy ott is valami hasonlót írtam, hogy csóró egyetemista albis vagyok. Többször is csekkolta az iwiw adatlapomat, ezt maga mondta (igaz, nem így, csak mindig mondja, hogy néztem a képeid, stb.)

Többször is szóba jött az időjárás. Én mondtam neki, hogy szeretnék már elmenni sportolni valamit. Pl. nagyon szívesen mennék teniszezni. Mondta, hogy azt ő is csinálná, nem lenne rossz. Mondta, hogy Újszegeden a ligetben lehet is ingyen. Mondtam, hogy szerintem szólok is majd tesómnak, meg lakótársamnak. Ekkor mondta, hogy szívesen jönne ő is velünk, és majd szóljak neki. Azért ezen még én is meglepődtem, hogy így beajánlotta magát, és még kérnem se kellett.

Mondtam neki, hogy jövő héten szerdán megyek buliba a Singbe. Egyetemi cucc lesz, de ezt nem szabad kihagynom. Mondta, hogy nekik is kéne már menni, és lehet, hogy jönnek ők is. Érdekes, hogy ide sem hívni akartam, mégis megint beajánlkozott.

Vicces volt, hogy kétszer is „betámadtak” minket a hajléktalanok. Jött egy csávó, nyomta a szövegét, én nem mondtam semmit, csak hallgattam. Igazából nem nagyon zavart. Mikor elment, a HB mondta, hogy védjem már meg. Később jött egy másik is, én azt is leszartam. A csaj megint kiakadt, és vigyorogva mondta megint, hogy védjem meg ilyenkor. Én meg mondtam neki, hogy te vagy szegedi, neked van rutinod ebben, hogy hogyan kell lepattintani őket. Ezen nevetett.

Mivel a busza nem jött, így kitalálta, hogy menjünk már el kajálni. Elkísértem a Mekibe. Onnan megint egy nagy sétát tettünk, toltam a hülyeségeket neki. De még így is csomó idő volt a találkozójáig. Mondtam neki, hogy üljünk le a parkban egy padra. Elkezdtem neki mesélni a tegnapi estémet, hogy mennyit kellet könyörögni öcsémnek, hogy kezdjük már el nézni a filmet. Aztán mikor végeztünk, már nagyon késő volt, én meg álmos lettem. És akkor jöttem rá, hogy én még meg akartam borotválkozni. Mondta, hogy és elmaradt? Elkezdtem nevetni. Kérdeztem, hogy ennyire nem látszik? Rám nézett, és nagyon elkezdett nevetni, mert látta, hogy nincs szakállam. Ezzel cukkoltam is kicsit, és próbálta kivágni magát, hogy oké, úgy néz ki, elkalandozott.

Érdekes volt, hogy csomó korábbi témát felhozott, amik kapcsolódási pontok voltak. Már nem először hiányolt, hogy nem járok a TIK-be. Szóval vastagon partner volt a társalgásban, így nem csak azzal ment az idő, hogy én fűztem a fejét.

Megnéztem a telefonomat, kérdeztem tőle, hogy mikorra megy. Visszakérdezett, hogy mennyi az idő. Mondtam, hogy 11.25. Mondja, hogy akkor lassan már kéne. Mondtam neki, hogy nem mintha siettetni akarnám. Szóval felálltunk, és elindultunk, de igazából különböző irányba mentünk. Először megindult az én irányomba pár tétova lépéssel, csodálkoztam is, hogy alig akar elszakadni tőlem. Végül én elköszöntem tőle. Ő is köszönt, és mondta, hogy jó volt velem lógni a délelőtt. Te atya ég, durva, hogy hálálkodott azért, mert vele töltöttem a délelőttöt, és alig akart elválni tőlem. Na az nagyon jól esett, de nem köszöntem meg, és nem is mondtam semmit rá, csak intettem neki, és mosolyogtam. Szerintem ez volt a legnagyobb IOI, amit életemben kaptam.

Na most tudom, hogy az lesz az első reakció, hogy miért nem kinoztam és k-closeoltam. Igazából nagyon visszafogott a csaj, csoda, hogy ilyen szintre jutottam vele. Nem akartam elbaltázni a dolgot itt, ezt a délelőttöt a komfortépítésre szenteltem. Most nagyon sok kiindulópontom van, amin tovább tudom vinni a dolgot. Annyi a terv, hogy elviszem magammal vásárolni (az a durva, hogy nem kamu a dolog, mert tényleg amúgy is venni akarok pár dolgot), vagy elhívom buliba (mondjuk oda nem is kell, mert már mondta, hogy jönne magától is), esetleg nagyon jónak ígérkezik még az a teniszes vonal is (FUN meg minden, és nem egy átlagos „randi”). Vagy mondjuk egyszerre mind. Remélem a következő bejegyzésben már be tudok számolni arról, hogy mi alakult ki itt.

És akkor pár dolog még. Az alábbi dolgokat mind mondták nekem beszélgetések során, vagy tettek rá utalást, illetve érzem magamban.

Itt tartok most:
– tudok összefüggő mondatokban, értelmes gondolatokat megfogalmazni, azokat előadni nem hadarva úgy, hogy a hangom ne vékonyodjon el (erre nagyon figyelek, de egyre rutinszerűbb lesz)
– nem kell azon gondolkodnom, hogy mindjárt kifogy a témám, és utána mit mondok
– érdekes embernek tartanak, látják bennem a férfit, és a változást
– mosolyt tudok csalni a lányok arcára
– tartom a szemkontaktot
– képes vagyok telefonon beszélni anélkül, hogy kellemetlenül érezném magam
– ki tudok lépni a komfort zónámból, sőt igényem van rá

Amin változtatni akarok:
– nem tudok nyitni utcán (AA-m még így is van, bár szerintem min. 50%-kkal csökkentettem már)
– tuti van még sok más is, de hirtelen csak ez jutott eszembe, és ebben akarok a legjobban fejlődni

Leírnék pár rövid- illetve hosszú távú célt (nem feltétlen csak csajozással kapcsolatosak, inkább az életem felhőtlen élvezéséhez kapcsolódnak):

Rövid távon (pár hónapon belül):
– szeretnék megtanulni korcsolyázni (jégen), hogy mehessek jégkorongozni
– az egyetemen átkerülni költségtérítésesről államira (eddig jók az eredmények)

Hosszú távon (1–2 év):
– végleg elköltözni otthonról, Szegedre
– megcsinálom a középfokú angol nyelvvizsgát (ezt már tényleg nem akarom tovább halasztgatni)
– esetleg bepróbálkozok egy alapfokú némettel is (bár ezzel tudom, nem megyek sokra, csak le akarom mérni magam), ha kicsit jobb szinten leszek

Köszönöm mindazok figyelmét, akik vették a fáradtságot, és volt annyi lelki erejük, hogy végigolvasták ezt a nem rövid bejegyzést.

Elküldve: April 24 - 20:55

1. bejegyzés – 2010.04.23., PÉNTEK

Kedden angol óra előtt a target hb elkezdett IOI-olni, hogy jó lett a hajam. Erre a másik két csoporttárs csaj (akik egyben barátnői a targetnek) is megerősítette. A poén, hogy amikor bejött a tanárnő, tőlük függetlenül ő is ugyanezzel a szöveggel jött.

Szerdán reggel vettem egy NS-t, hogy megtudjam az Inter–Barca eredményét. Átballagtam a villamosmegállóba. Gyors elolvastam a címlapon, hogy mi lett, és elkezdtem sms-t írni öcsémnek. Közben észrevettem a perifériából, hogy valaki odalépett mellém. Köszönt is, felnéztem, és láttam, hogy a target az. Nem zavartattam magamat, és befejeztem az sms írást. Utána laza kis beszélgetésbe kezdtünk. Délelőtt kísérgettem egy darabig a lányokat, és kerek szemekkel csodálkoztak, amikor bejelentettem, hogy most megyek haza (noha nem kevés időt töltöttem velük). Szóval ezek szerint nem nagyon voltam a terhükre.

Csütörtökön kari sportnap volt. Fociztunk reggeltől késő délutánig. Természetesen megjelent a target is a helyszínen. Éreztem, hogy valaki nagyon figyel, ezért kinéztem a pályáról. Épp szögletet rúgott az ellenfél, a target hb sétálgatott a pálya mellett. Intett is nekem, én meg visszaintettem, vagy fordítva volt, erre már nem emlékszem. De nagyon szúrt, egész hosszasan (ahogy szokta).

Péntek este mikor hazaértem, küldem egy üzit iwiw-en a csajnak, hogy jó lenne, ha mutatna nekem egy helyet, ahol lehet teniszezni, ha már így beígérte. A végére még odatoltam egy „poént” is („ui: Remélem most nem haragszol meg rám, mert üzenetet küldtem”), utalva egy korábbi „félreértésre”. Még aznap kaptam is a választ negyed órán belül (szerintem egyértelmű IOI): „Szia, igen persze,utána érdeklődök 1-2 helynek, majd informállak és elmegyünk megnézni kellemes hétvégét és dehogy haragszom üdv” Nekem ebből is csupa pozitívum jött le, a mondatok végén smiley, és hajlik a találkozóra is, meg nyomatta a jókíváságait.

Szerintem nyomon vagyok.

Elküldve: May 1 - 13:32

2. bejegyzés – 2010.04.30., PÉNTEK

Ez ismét egy nagyon tartalmas bejegyzés lesz. Szerencsére zajlik az élet.

Kedden mikor odaértem a villamosmegállóba, megláttam a fő target csajt. Kellett kicsi push, ezért úgy csináltam, mintha nem vettem volna észre, meg amúgy is volt közöttünk 6 millió ember, nekem meg semmi kedvem sem volt átverekedni magam a tömegen. „Ami késik, nem múlik” alapon meg is történt, aminek meg kellett történnie, vagyis ő jött oda hozzám. Javasoltam, hogy sétáljunk egy megállót, hátha jobban járunk. El is indultunk, ezzel nem volt baj. Elkezdte mesélni, hogy mit „nyomozott” ki nekem a tenisszel kapcsolatban. Ennek örültem is, hogy „megcsinálta a házi feladatot”, amit iwiw-en kapott tőlem. De aznap sajnos már nem volt több lehetőségem kettesben lenni vele. Este viszont nagy királyság volt, mert a héten kinyitott a sörkert, ami jelzi, hogy közel a nyár. Hatalmas nagy hangulatban voltam, amit sikerült átmentenem a következő napra is.

Szerdán hatalmas nagy state-ben voltam, többek között az előző esti sörözgetésnek (na meg a Bayern München továbbjutásának) köszönhetően, amit egy nagyon jó társaságban töltöttem el. Azért jó hely amúgy, mert szinte mindig úgy megyek oda, hogy 2-3 embert ismerek, a végén meg mindenki haver mindenkivel. Tehát suliba menet találkoztam a legjobb barátommal. A buszon meg a target csaj is fent volt. Odaköszöntem neki, de „muszáj” volt a haverommal foglalkozni. Nálam a barát az tényleg érték, nem beszélve arról, hogy így a csaj rájöhetett (ha eddig ez még nem történt meg), hogy bizony nem körülötte forog a világ. Mondjuk ez már szerintem leesett neki, de azért nyomatékosítottam.

Mikor leszálltunk a buszról, félútig még a spannal dumáltam, aztán nála is megjelent egy csaj ismerőse, így ő oda „pártolt át”, én meg ráfókuszáltam a target hb-ra. Rákérdeztem, hogy mikor megyünk el megnézni a teniszes dolgot. Mondta, hogy neki akár ma is jó, így azt beszéltük meg, hogy nem megyünk be órára, és akkor megnézzük.

Angol óra után átmentünk a ligetbe. Az egyetlen egy „gond” az volt, hogy jött velünk egy barátnő is, de azért persze nem volt ténylegesen probléma, csak így nem kettesben voltunk, hanem hárman. Szerintem a csaj sem így gondolta, hogy bővített létszám lesz.

A teniszre regisztráltunk, utána meg vissza a belvárosba. Mászkáltunk mindenfelé. Elmentünk egy ajándékboltba, és vett nekünk csokit. Le akartuk beszélni, hogy ne, de hajthatatlan volt. Azon röhögtem magamban, amikor odajött hozzám, és azt mondta, hogy nincsen eperkrémes. Durva, hogy így emlékezett arra, hogy mi a kedvencem. Még elkísértem őket a Mekiig, aztán elköszöntem, de megint csodálkoztak rajta, hogy otthagyom őket. Este ismét sörkert, ott találkoztam néhány nagyon jó cimborámmal, így kellőképpen tudtam hangolódni a következő napra.

Csütörtök az durva nap volt. Délelőtt sportnapon fociztunk. A torna végén letusoltam, de láttam, hogy így is van még időm, hogy beérjek az utolsó délutáni órára. Vaciláltam, hogy menjek vagy ne. Felhívtam az egyik csajt, hogy döntse el ő, persze elpoénkodtam. Mivel zh volt, így tudtam, hogy jobb most bemenni, mint jövő hétre halasztani. Így voltam kicsit suliban is aznap, és tudtam beszélni a hb-val. Kérdezte, hogy „És mikor megyünk teniszezni?” Válaszoltam neki, hogy majd jövő héten, mondjuk pénteken, ha úgy jó neki. De egyáltalán nem gondolkodott rajta, mondta, hogy jó lesz. Furcsa, hogy én tökre el is felejtettem, hogy megkérdezzem, mikor menjünk.

Ennyi csöpögés után akkor jöjjön valami érdemi rész is. Kitaláltuk, hogy nekünk buliba kell mennünk. Előtte átmentünk egyik haverhoz kicsit iszogatni. Tök jó társaság jött össze, bár nekem ígyse-úgyse kellett hangulatba jönnöm. Egy fél sör, meg három pálinka nem tétel, így mondhatom, hogy józanul mentünk bulizni a JATE-ba. PROGRESSION volt, amit vagy nagyon szeret valaki, vagy csak matt részegen élvezi. Szerencsére én az első kategóriában vagyok. Eddig abban a tévhitben éltem, hogy voltam már buliban, de ez nagyon odabaszott. A következő lépés a PACHA!!! Elhívtam a targetet is, de valamilyen oknál fogva nem akart jönni (bár kicsit elgondolkodott rajta azért). Tény, hogy nem az ő stílusa.

A buli úgy nézett ki, hogy bementünk, befoglaltunk egy jó helyet a tánctéren, és nyomattuk neki. Én a fél estét a színpadon táncoltam végig, tesóm haverja mondta, hogy jól küldtem, és szerinte illik hozzám ez a stílus.

Elsősorban nem csajozni mentem. Nekem mindig az a fő szempont, hogy jól érezzem magam, és akkor már minden megy magától. Most is így volt ez. De ha már ott voltam, csak illett alkotni valamit a pick-up területén is. Szóval beindult a night-game.

Az este folyamán három csajt próbáltam be. Nagyjából minden órára jutott egy, ami talán nem annyira jó arány. De! Egy se hajtott el, sőt.

Az első egy 17 éves csaj volt. Nagyon nem beszéltem vele, kb. ennyi volt az összes infó, amit tudok róla. Gyors leírnám a paramétereket, hogy azért érzékeltessem a dolgokat. Mocskos durva test, has kint, fehér cicanadrág. Természetesen neki a színpadon kellett mutogatni magát. Gyakorlatilag a 10 méteres körzetben az összes pasi tekintete rajta volt, és a sok béta csorgatta a nyálát (bevallom, én se tartottam be a 3 mp-es szabályt). Tehát optimális prédának tűnt. „Betámadtam” hátulról, megsimítottam a vállát. Hátranézett, és már meg is fogtam a kezét, és pörgettem. Levágta a szitut gyorsan, kicsit beszélgettünk. Nyomta az erotikus táncot nem gyengén, oda dörgölőzött, ahova kell. Aztán mondta, hogy bocsi, most mennie kell. Nem éreztem kudarcnak, nagyot dobott az értékemen így is. Aztán akkor csodálkoztam, amikor 5 perc múlva visszajött, és megismételtük a dolgot. De azután is elment, és egy másik sráccal kavart. Nem volt nagy veszteség, utána a srác mondta is, hogy egy maffia kanja van a lánynak, ezért ő se erőltette tovább. A gyerekkel semmi harag nem volt, elvégre azért ment mindenki, hogy jól érezze magát. Később egész sokat dumálgattunk is.

Kettes csaj. Szőke, többiek mondták is, hogy nagyon durván táncol. Egyrészes nyári ruha volt rajta, a seggét még éppen kitakarta a szoknya vége. Barátnőjével táncolgattak. Haverom (aki amúgy nem wingelt, inkább én láttam meg a lehetőséget, és a tudtán kívül „használtam fel” erre a célra) leválasztotta a barátnőt. Én kapcsoltam, és néztük egymást a csajjal, vigyorogtunk nagyon. Odamentem hozzá, mondtam, hogy mivel ellopták a barátnőjét, így kárpótlásként én megpörgetem őt. Nevetett rajta nagyon, kicsit beszélgettünk, de nem nagyon lett semmi a dologból. De ő se hajtott el, inkább mondanám kedvesnek, ahogy viszonyult. (Jé, a lányok nem is olyan veszélyesek, mint az hinné az ember? )

Három a magyar igazság, de nekem a ráadás már nem kellett szerencsére. Kinéztem egy fekete csajt, aki a falat támasztotta (bár az ő elmondása szerint táncolt). Volt mellette egy gyerek, az dettó. Néztem, hogy biztos nem együtt vannak. Könnyű zsákmánynak tűnt, mert egymaga volt csak. A 3 mp-es szabályt itt is elbénáztam, volt az fél perc is, de mikor már elkezdtem ezen filózni, akkor gyors elindultam felé.

Megszólítottam, hogy „Hát te miért nem táncolt? Na gyere csak!” És már meg is pörgettem. Utána „lötyögtünk” kicsit. Mondtam neki, hogy én azért jöttem, hogy jól érezzem magam, és rossz nézni, ahogy ott dekkol. Mondtam neki, hogy azért majd ugorjon elém, ha jön a barátja, és védjen meg, aztán be is mutathat neki. Pont nem régen szakítottak, szóval szabad volt a pálya.

Kicsit talán szkeptikus volt velem az elején, de egész jól építettem a vonzalmat, ahogy később kiderült. Oldódott egész gyorsan, talán kicsit mást kapott, mint a többi sráctól általában. Pimasz stílusban toltam a szöveget, és akármit mondtam, mindent annyira eltúloztam, hogy az már képtelenségnek hasson, de persze le lehessen vágni, hogy poén. Ráérzett a dolgokra, és már ölelkezve táncoltunk. Szép látvány lehetett a progression zenére.

Atom nagy hülyeségeket kérdeztem tőle. Mondtam, hogy segíthetne nekem Kinder tojást venni. Vigyorgott. Kérdeztem, hogy mikor evett utoljára Kinder tojást. Ha már témánál voltunk, érdeklődtem az ovis jele felől is. Elkezdett velem játszadozni, és azt mondta, hogy találjam ki, ha kell az a Kinder tojás. Mondtam, hogy ez így nem jó, mert ő a büdös életben nem fog rájönni az enyémre, ha rákérdez. Kérdi, hogy miért, mi volt? „Egy csókolózó szerelmespár háttérben a Taj Mahallal.” Nem hiszem, hogy számított erre a válaszra. De én kitaláltam az övét.

Összebújtunk, és puszilgattam a vállát meg a nyakát, simogattam a haját. Valami hülyeséget mondtam, hogy kaphat egy puszit, mert ezt meg ezt csinálta (már totál nem emlékszem, hogy mi volt az ok, de ő kapott jutalmat, és ez volt a lényeg). Kérdezte, hogy mit sportolok. Fasza, már csomó csaj kérdezte, én azt hittem eddig, hogy mivel vékony vagyok, nem is látszik rajtam. Volt, aki a hajamból találta ki, hogy focista voltam. Visszakérdeztem, hogy miből gondolja, hogy én sportolok. A válaszon még én is meglepődtem. Mert állítólag szálkás vagyok. Wow!

Szóval ment ez az összebújós vonal egy kis ideig, aztán meg azt vettem észre, hogy a csaj akar megcsókolni engem! Jól csinálta, mert megadta a módját, orrok össze, aztán meg k-close. Tök más volt a technikája, mint egy korábbi csajnál, egyfolytában az ajkamat nyalogatta és harapdálta. Szóval tetszett. Ha már témánál voltunk, akkor időközönként kissé szexuális irányba is tereltük a táncot. A lábak köze megtalálta egymást nem egyszer. Kinóztam, ahogy tudtam, hátát, vállát, fenekét, derekát.

Előkaptam a telefonom, és kérdeztem, hogy ért-e a mobilokhoz. Először nézett, hogy pontosan mit akarok kihozni belőle, de amikor a 06-tal beütve odanyomtam a kezébe, akkor leesett neki. Megcsörgettem. Mondtam, hogy kíváncsi vagyok a csengőhangjára, ezért kellett. A számzárást jól időzítettem, mert az ismeretségnek úgy a féltáján zajlott le.

Elnyomtam a férj-feleség keretet, meg hogy mit szeretne, mikor vegyem feleségül, most szombaton, vagy egy hétre rá. Mondta, hogy megy ballagásra, ezért a jövő hét alkalmasabb lenne. Zárásig maradtunk, addig ment a tánc és a csókolózás.

Annyit hozzátennék, hogy egyik csajnál se mutatkoztam be. Ezt meghagyom a többi pasinak. Ez így talán kicsit izgalmasabb és rejtélyesebb lehet. Meg gondolom sokan úgy mennek oda, hogy hello, xy vagyok, blablabla. Ez meg így egy kicsit más, és nem pattint le egyből az automatikus beidegződés miatt, hogy mindenki így közelít. De lehet, hogy ez tök baromság, és ezt is csak bemeséltem magamnak, mint megannyi más dolgot.

Kisétáltunk a buszmegállóba. Mondtam, hogy adja a kezét, majd felmelegítem. Vigyorgott, hogy és akkor a másikkal mi lesz. Válaszoltam, hogy arra ott van a zsebe. A megállóban találkoztunk a spanommal. Újságoltam a jó hírt, hogy itt a menyasszonyom, és jövő héten esküvő. Beajánlotta magát vőfélynek. Bemutatkoztak egymásnak, nyújtanák a kezüket, és meg gyors megfogtam a srácét. Halálos komolysággal mondtam, hogy nem kéne, meg ne nyúlja már le. Nyomtam itt a mű féltékenységet, és ez rohadtul tetszett mindenkinek, mert látványosan eltúloztam. Így kénytelenek voltak két puszival köszönteni egymást. Kivágták magukat, hogy azért mégiscsak a vőfélyről van szó. De persze csak bohóckodtam.

A hb kitalálta, hogy ő majd villamossal megy haza, mert akkor alig kell gyalogolnia. Ezen is viccelődtem, hogy mehetünk azzal is, bár én még nem is utaztam villamossal. De majd megírom az élményeimet a nem létező blogomban. Végül hazakísértem. Jó, mert nagyon közel lakik hozzánk. A bejáratnál még maradtunk vagy 10 percet, csókolózás. Nagy nehezen elváltunk, de megígértem neki, hogy behajtom rajta a Kinder tojásomat. Még a buliban lebeszéltünk egy találkozót hétfőre. Arra nagyon kíváncsi leszek, hogy hogyan tudom átmenteni a formámat, mert a day2 az nálam necces. De addig kapni fog random sms-t, és fel is hívom.

Este viszont volt egy kis gubanc a fő target csajjal. Küldeni akartam neki üzenetet iwiw-en, de a rendszer kidobta, hogy sikertelen kézbesítés. Szerintem letiltott. Bevallom, ez elég rosszul esett, főleg annak a fényében, hogy semmi jelét nem mutatta annak, hogy haragudna akármiért is. Szóval mit is kéne most csinálni? Ugye ő kérdezte, hogy mikor megyünk teniszezni. És le is fixáltunk egy napot. De ezzel a húzásával nem igazán lopta be magát a szívembe. Szerintem magára akarja húzni a főnyeremény keretet. A jövő héten totál leszarom a fejét, és igenis kimutatom, hogy nem tetszik a viselkedése, nálam nem nyerő ez a magatartás, mert a korrekt csajokat szeretem. Ezért nem fogom felhozni a tali témát neki, hogy konkretizáljuk a találkozót (főleg, hogy nem hiszem, hogy sportolni akar). De ha nem bírja a fejemet, akkor miért akar velem lógni? Kérdezzek rá konkrétan, hogy miért tiltott le?

Elküldve: May 1 - 20:53

Basszus, jól benéztem a dolgokat. Ugye üzenetet akartam küldeni a targetnak. És most olvasom iwiw-en az értesítést, hogy „Nem sikerült elküldeni az üzenetedet az alábbi felhasználónak, mert megtelt a postaládája.” De még ez is gyanús kicsit, mert 1000 üzenet az mégiscsak baromi soknak tűnik. Szóval kétes. Nem tudja valaki, hogy ha letiltanak, akkor is ezt a rendszerüzenetet dobja ki?

Elküldve: May 14 - 21:15

3. bejegyzés – 2010.05.14., PÉNTEK

Szép dolog a szerelem, de én inkább meghagyom másnak, mert rohadt bonyolult.

Az eddig fő targetnek tekintett csaj bejelölt Facebook-on. Vissza igazoltam, küldtem neki üzenetet. Kaptam is egy pozitív hangvételű választ, hogy szívesen elmenne velem ide-oda. Írtam neki még egy üzit, és elkértem a számát. Megadta, jónak nézett ki minden.

Na ez után kezdődtek a gondok. Próbáltam felhívni, összesen négy alkalommal. Az első alkalommal nem vette fel. Másnap kétszer, kb. 20 perc szünetet tartva, de ismét eredménytelenül. Írtam neki egy sms-t, amiben rákérdeztem, hogy sose veszi fel a telefonját? És írtam neki, hogy ha szeretne találkozni velem aznap este, akkor csörgessen meg. Nulla reakciót kaptam. Másnap reggel óra előtt beszélgettünk kicsit, és egyből azzal nyitott, hogy bocsánatot kért, amiért nem vette fel, de a másik szobában hagyta a telefonját, és épp nincs rajta pénz, blablabla… Csütörtökön utoljára még tettem egy próbát, de akkor sem volt reakció. Ezt követően jutottam arra, hogy én nem szarozok tovább ezzel a csajjal. Hiába mutat érdeklődést, ha közben meg így viselkedik. Szerencsére vége a szorgalmi időszaknak, így nem fogunk összefutni szeptemberig, és bennem is lenyugodnak az érzelmek addigra. Tehát nem lesz nehéz freez out-olnom. Mondjuk hála Istennek nem voltam belé szerelmes, csupán magasabb volt a vonzalmi szint az irányába, mint ahogy általában lenni szokott más csajoknál. Ennek valószínűleg az az oka, hogy sok időt töltöttünk együtt akaratunk ellenére is. Különben már rég elfelejtettem volna.

Szerencsére jó dolgok is történtek. Szerdán öcsémmel kimentünk a Sörkertbe megnézni az Európa-liga döntőjét. Ott volt az egyik haverom, aki tesóm csoporttársa is. Evvel a sráccal eléggé érdemes együtt mozogni néha, mert elég nagy ismeretségi köre van, legyen szó fiúkról vagy lányokról. Foglaltak nekünk asztalt. Nem kellett csalódnom ezen az estén sem, mert hozott magával négy csajt is. Négyen voltunk srácok, de velük nem igazán foglalkoztunk, mert érdekesebb volt a meccs.

Kb. már a hosszabbítás ment a meccsből, vagy már vége is volt, amikor a srác bemutatott a lányoknak. Igazából én nem is akartam semmit. Alakultak a dolgok maguktól, és azon kaptam magam, hogy nagyon jót beszélgettem egy Teodóra nevű lánnyal. Kérdezték, hogy hol lakok, válaszoltam hogy hol, és automatikusan fűztem hozzá a rutin mondatot, hogy úgyse tudjátok, az hol van. A csaj meg vigyorgott, és mondta, hogy dehogynem, volt ott egy ismerőse, és egy közeli városban lakott (ahová én jártam suliba két évig). A közös pontot itt meg is találtuk.

A haver lelépett, öcsémmel ketten maradtunk a lányokkal. Ők mindenáron menni akartak a SZOTE-ba, és minket is be akartak rángatni. De mivel nekem másnap reggel zh-t kellett írnom angolból, így nem tehettem eleget ennek a kérésnek.

Teo kivételével a lányok mind bementek a SZOTE-ba. Tesóm is elment haza. Mi meg elmentünk sétálni, meg leültünk. Dumáltunk csomót, én nyomtam neki a baromságokat, ő röhögött rajta. Folyton mondta, hogy mekkora paraszt meg gyökér vagyok, mert azon hülyültem, hogy nekem csak a pénze kell, de nagyon bejött neki a dolog. Ölelkeztünk egyfolytában, meg karolgattuk egymás derekát, vagy szemben álltam vele, és átkaroltam a nyakánál. Összeérintettük a fejünket, mondtam neki, hogy pusziljon meg. Többször is mondta, hogy mi lelki társak vagyunk. Hagyott mindent, élvezte a dolgokat. Viszont csókolózni nem akart, mert amikor hülyültem vele, hogy adjon puszit, és mutattam a számra, akkor ellenkezett, de nem tolt el magától. Utólag visszagondolva szerintem lekaphattam volna, de így is baromi jól éreztem magamat, ami a legfőbb célom ebben az egész csajozásnak nevezett dologban.

Mikor ültünk a SZOTE előtt, egyszer csak odajött hozzám egy nagyon jó komám, akivel baromi régen találkoztam már. Dumáltunk rengeteget. Én osztottam az észt, és Teo is kapta az ívet folyamatosan tőlem. A haverom meg folyton mondta, hogy ne legyek már ilyen vele, és fullra ki volt akadva, hogy hogyan viselkedek már a lánnyal.

Aztán talán elbasztam kicsit a dolgot, mert amíg én haverommal beszélgettem, addig odament a csajhoz két srác, vagy egy, már nem tudom, és ő bevitte a buliba. Haver szólt, hogy „Hé, szerintem téged várnak!”. Hátranéztem, a csaj meg nem is köszönt, úgy ment el. Érdekes volt, mert mindenki azt kérdezte tőlem, hogy mióta járunk.

Ezt a csajt inkább megtartom szép emléknek, mert igaz, hogy akkor ott tudtam rövid idő alatt egy viszonylag magas vonzalmi szintet építeni, de hosszú távon én még nem tudom ezt tartani. Pedig a számát is meg akarta adni, de leszartam. Mondtam is neki valami kapcsán, hogy úgyse fogunk már többet találkozni, erre mondta, hogy de rohadék vagyok.

Most az ilyen típusú csajokra fogok rámenni. Nem akarok semmi érzelmi szarba belemászni, vagy ltr próbálkozásokat építgetni.

Elküldve: June 5 - 19:38

4. bejegyzés – 2010.06.05., SZOMBAT

Jó régen nem írtam már. Most is csak azért, mert történt pár említésre méltó esemény. Tervezgetek egy ideje egy night gamet, de csak nem akart összejönni. Legfőbb ok a vizsgaidőszak, bár nem nálam, társaságot nem tudok találni magamnak, egyedül meg nem megyek (ha bent vagyok, akkor nincs baj, mert rendszerint függetleníteni szoktam magam a többiektől, de jobb szeretem, ha van ott ismerős, akikkel össze lehet futni). Ha más nem, jún. 24-én lesz parti (V.I.Z.I.T. – Vizsgaidőszak Záró Iszonyatos Tivornya by JATE ).

Szóval jöjjön az a pár történés. Hétfőn utaztam vissza Szegedre. Átszálláskor találkoztam az egyik ismerős sráccal. Dumálgattunk, mikor megláttam egy hb-t, akivel már évek óta ismerjük egymást, bár nem sokat beszéltünk még.

Ismét feltűnt, hogy mennyire jó nő. Mikor szálltam fel a buszra, és mentem hátra a haverhoz, akkor figyelt hogy észreveszem-e. Odanéztem, köszöntem, visszaköszönt. Erre a témára még visszatérek egyszer. A legalkalmasabb egy buli alkalmával lenne. Mindenesetre baromi érdekes és furcsa volt a dolog, hogy várta a kontaktot.

Tegnap (pénteken) mentem vizsgázni nemzetközi pénzügyekből. Beléptem a terembe, a csoporttársakon kívül volt ott egy egész jó csaj. Nem volt szívbajos, úgy beszélgetett a többiekkel, mintha 1000 éve ismernék egymást.

Nekem se kellett több, gyorsan bekapcsolódtam én is. Később kizárólag kettőnk között folyt a kommunikáció. Tiszta jófej és közvetlen volt a csaj, én is csak néztem. Látszott, hogy tetszek neki, mert nézegetett a drága, és egyszer mikor ránéztem, olyan szemkontakt volt, hogy csak néztem én is, hogy mi van…

Ami igazán tetszett, hogy nagyon közvetlen volt. Gondoltam magamban, kicsit el lehetne mélyíteni ezt a dolgot, majd dobok neki egy üzenetet iwiw-en. Rá is kerestem, aztán láttam az adatlapján, hogy kapcsolatban van. Mondom fasza. Így elmaradt ez a dolog, mert én amúgy is csak egy laza kis kapcsolatra gondoltam volna.

Elküldve: June 6 - 11:10

Elküldve: June 6 - 19:12

Elküldve: June 7 - 18:34

Elküldve: June 26 - 19:07

5. bejegyzés – 2010.06.26., SZOMBAT

Ha létezik álomszerű nightgame, akkor ezt rémálomnak nevezném.

Csütörtökön direkt azért mentem vissza Szegedre, hogy elmenjünk bulizni. Vizsgaidőszak záró volt, így izom sokan voltak. Még fél 3-kor is iszonyat tömeg volt kint, így esélytelen volt, hogy bejussunk. Oké, a bulit áttettük péntekre (pénTRACK ).

Tehát a bajok már ekkor elkezdődtek. Szinte minden összejátszott ellenünk, tiszta mint a nagy katasztrófákat megelőzően. Péntek este éjfélig mindenkinek ingyenes a belépés a JATE-ba. Mondanom sem kell, hogy kereken éjfél volt, amikor odaértünk, és természetesen a kidobó egyből mondta, hogy innentől már fizetős. Persze mindezektől függetlenül még lehetett volna egy jó esténk.

A buli még korán sem volt a tetőfokán, sőt… Oké, öcsémmel kerestünk ülőhelyet, és beszélgettünk. Ilyen R&B zenék mentek (Rihanna, Lady Gaga, Timbaland), amire képtelenség táncolni a részemről. Otthon szívesen meghallgatom őket, mert jó zenék, de táncolni ilyenre nem tudok.

Szóval ültünk, és dumálgattunk várva, hogy majd lesz az még jobb is. Közben odaült mellénk két csaj. Úgy ültünk, hogy én egyik szélen, öcsém mellettem, mellette meg a lányok.

Pár perc múlva megnyitott az egyik csaj. Néztem is, hogy mi a fene. Semmi szia, egyből jött a kérdés, hogy van-e barátnőm. Mivel a hangulatom a béka segge alatt volt, így várható volt a végkifejlet. Pedig nem volt rossz csaj, egyértelműen belefért a dugnám kategóriába. Mondtam neki, hogy nincs.

Kb. ilyen 5 percenként odafordult hozzám, és feltett egy kérdést. Gondolom valami beszélgetésfélét akart kezdeményezni, de nem voltam vevő a dologra, mert nem éreztem magam jól. Viszont én nem kérdeztem tőle semmit. Nem az volt a baj, hogy bepánikoltam, vagy görcsös lettem, mert vinni kellett volna a dolgot, ha már ő akar felszedni. Valahogy nem voltam partner. A szokásos dolgokat kérdezgette, hogy hány éves vagyok, hol lakok. Ezeket simán jól el lehetett volna funolni, de nem vitt rá a lélek.

Kérdezte, hogy miért nem táncolunk. Talán utalni akart, hogy kérjem már fel, vagy legyen valami. Mondtam, hogy szar a zene, ilyenre én nem fogok.

Aztán kaptam egy akkora shitet. Megjegyezte, hogy nem vagyok valami bőbeszédű. Itt már olyan szánalmas volt a szitu, hogy le se reagáltam, mert az öcsémmel dumáltunk közbe végig, szóval legalább nem csak ültünk ott, mint két f.sz. Az is ritka, hogy a tesóm érdekesebb társaság egy buliban, mint a lányok.

Tényleg furcsa, hogy nem hatott meg, pedig nem volt semmi baj a külsejével, és csupán partnernek kellett volna lennem.

Közben tesómmal is dumált a csaj, a poén az volt, amikor kérdezte, hogy gyúr-e. Öcsém kb. 170 magas, és nem két ajtó széles. Nem tudom, honnan vette ezt a hülyeséget.

Viszont kezdett alakulni a zenei választék is, felcsillant a remény. Elmentünk venni egy ásványvizet. Gondoltam, ha már jó lesz a muzsika, akkor megkeresem a csajt is, azt' hadd szóljon! A lelkesedésem azonban hamar alábbhagyott, mert 2-3 szám után jöttek ilyen Quimby, Magna Cum Laude és Péterfy Bori típusú zenék. Hát ez még az R&B-t is überelte alulról…

Álltunk a korlátnál, nézelődtünk-beszélgettünk. Egyszer csak nekem jött egy csaj. Hátranézek, mondom bocs. Az meg csak vigyorgott. Fél perc múlva odalép mellém, és megint nekem jött. Mondom fasza. De nem igazán volt bejövős. Mivel non-reaktív maradtam, így vette a lapot, és elment.

Fél 3-kor bedobtuk a törölközőt, és elindultunk haza. Tudom, hogy még ebből a szar estéből is elég sokat ki tudtam volna hozni, tehát nagyban az én hibám, hogy így alakult. De semmiképpen sem élem meg kudarcként. Akkor lett volna gáz, ha görcsöltem volna, és sehogy se jön össze. Viszont tudok felhozni pozitívumot is. Lehet valamiféle jó kisugárzásom, ha már a csajok próbálkoztak nálam, és nem nekem kellett kaparnom egész este. Vagyis a viszonylagos semmilyen hangulatom ellenére is simán összejöhetett volna valami.

A tanúság leszűrve, innentől kezdve csak olyan buliba megyek, ahol az én zenei stílusomat játsszák, és keményen szűröm az ilyen szar partykat.

Elküldve: June 27 - 11:06

Elküldve: August 18 - 14:43

6. bejegyzés – 2010.08.18., SZERDA

Nem mondhatnám, hogy ez a nyár csajozással telt volna eddig. De ez nem is baj.

Néhány kisebb dolog történt viszont.

Idáig dolgoztam ezerrel, most épp nyaralok. A meló nagyon jól jött, sulikezdésre a kellő mértékű lebarnulás megvan, meg persze a pénz sem elhanyagolható, amit lifestyle építésre fogok elsősorban költeni.

További jó hír, hogy az első hsz-emben írt egyik rövidtávú célomat sikerült megvalósítani, miszerint: „az egyetemen átkerülni költségtérítésesről államira”. Na most ez megint csak plusz pénzbevételi forrást jelent, mert egyfelől nem kell költenem tömegközlekedési bérletre, tandíjat se kell fizetnem, illetve a jó átlag miatt valószínűleg ösztöndíjat is kapok.

Azóta bővült a célkitűzéseim listája, ezeket gyors vázolnám is:

Rövid távon (pár hónapon belül):
– idén nyáron tisztázódott, hogy nem újíttatom meg a versenyszerűen űzött labdarúgás játékengedélyemet (igazából az edző valamiért nem nagyon kedvelt engem, holott minden edzést becsülettel végigcsináltam, éppen ezért másfél évig más csapatban szerepeltem, de legutóbb se tartott rám igényt; valamint nem is nagyon tudnék edzésre járni, így marad az egyetemi bajnokság és sportnap, kispályára váltok a nagypálya helyett végleg)
– az előző fényében viszont mégis jó lenne sportolni valamit; a tenisz érdekelne, és bár eddig a kondit nem nagyon akartam erőltetni, most mégis rájöttem, hogy kicsit rádolgozok a karra meg mellkasra, bár alapjában véve nem vagyok elégedetlen a testemmel (egész nyarat póló nélkül félmeztelen dolgoztam végig, nem rejtegettem semmit)
– táncot akarok tanulni komolyabb szinten; itt nem tanfolyamra gondoltam, hanem komolyabban akarom csinálni a Tecktonikot, nézek a neten izomsok tutorialt, és onnan tanulom majd meg
– az a nyamvadt fülbevalót még mindig nem sikerült elintéznem, de már nagyon kéne…
– sürgősen felújítom, bővítem a ruhatáramat, mert amik vannak, azok jók, de kevés


Hosszú távon (1–2 év):
– mindenképpen jó lenne egy autót venni, konkrétan egy kettes Golfra gondoltam

Továbbá még mindig tartom az első hsz-ben írt célok megvalósítására vonatkozó álláspontomat.

Kis kitérő után folytatom.

Rájöttem pár dologra a nyáron. Talán komolyodtam is kicsit. Úgy érzem, hogy most sikerült tényleg felnőni, ami nem azt jelenti, hogy merev és konzervatív lettem, vagy hasonlók, hanem kezdem átlátni a dolgokat. A melóhelyen amolyan kisfőnök voltam. Gyakorlatilag a főnök fiával egy szinten voltam, mert mindent megtehettem, amit a srác (aki a haverom). Na ez megint fejlődés. Mondták is, hogy de kár hogy nem véglegesbe vagyok, mert milyen jó munkaerő vagyok. De sebaj, majd jövőre telepvezetőt csinálnak belőlem, ha sikerül a pályázat, és kezdődik a nagy beruházás.

Részben a munka okán rengeteg emberrel kerültem kapcsolatba. Ráébredtem, hogy bár nagyon tetszik a nagyváros, de azért megtetszett a falusi élet újfent. Most csodálkoztam rá igazán, hogy mennyi ismerősöm, haverom van, és egész szociális vagyok. Komfort zónám hatalmasat tágult tavaly nyár óta. Ugye a napi munka (végül is csak kajálni meg aludni jártam haza) nem sokat találkoztam a velem egykorú haverokkal (leszámítva egy-kettőt, akik szintén ott melóztak velem).

Lényeg a lényeg, hogy miután „letettem a lantot”, egyik hétvégén edzőmeccs volt, ahova engem is elhívtak. Mindenkivel váltottam pár szót, örültek hogy láttak. Még tudtam volna maradni dumálni meccs után, de hívott az egyik haverom telefonon, hogy találkozzunk, így indultam haza. Az út kb. 10 perc, de tartott vagy egy óráig, mert annyi emberrel összefutottam, akikkel váltottam pár szót. Este ugyanez, haverral sétálgattunk, ott is belebotlottam ismikbe. Aznap döbbentem rá, hogy milyen szocköröm van már, ami nagyon jól esett, hogy nem csak egy szürke egér vagyok. Cool.

Következő hétvégén meg mentünk volna nyaralni, de haverommal még maradtunk két napot otthon, hogy ott lehessünk a falunapon. Eredetileg én ki se akartam menni, de felhívott, és odaállított a ház elé a kocsival, hogy menjek már vele. Így megjött a kedvem, és ki is mentünk. Hát ezt kár lett volna kihagyni. Itt is ugyanaz a forgatókönyv ment, mindenkinek szia pacsi. Tiszta csodálkoztam, hogy milyen népszerű vagyok már (na jó csak vicc).

Este meg ilyen kis ribi csajok szemeztek velem meg köszöngettek (egyik még intett is, hogy menjek oda), néztem is hogy mi van. A baj csak az volt, hogy olyan 14 körüli volt mind, az meg nekem nem játszik.

Szóval itt vagyunk most a jelenben. Megint megmutatkozott, hogy véletlenek nincsenek. Kiderült, hogy öcsém egyik csoporttársa meg egy másik ismerősünk (nekem is span mindkettő) itt nyaral a szomszéd faluban (van itt üdülőjük). Fúúú, mondom ilyen nincs. Tegnap este át is jöttek. Hoztak sört, iszogattunk, beszélgettünk egy jót. Hívtak magukhoz is, ez a gyerek amúgy hatalmas nagy társasági ember, jó vele haverkodni (én már szedtem össze nőt azért, mert vele iszogattunk együtt, és tök spontán jött minden). Hát ez megint jót tett a szociális érzésemnek.

Az egyik kiscsaj itt a nyaralóban érdekesen viselkedik. Néztem is már korábban, hogy szerintem tetszek neki. Elsétál mellettem, és vigyorog mint a bolondgomba. Este filmezni szoktunk a haverommal. A kiscsaj egyből betársult hozzánk, noha senki se hívta. Ezt megcsinálta kétszer, pedig amúgy nem velünk szokott mozogni. Tegnap a jakuzziban meg bedobott nekem egy ilyen kérdést, hogy Tecktonikozok-e. Mondtam hogy alapszinten. Kb. olyan értetlenkedő arcot vághattam, hogy honnan a kérdés, aztán mondták, hogy látták a laptopom hátterét, ahol egy Tecktonik logó van. Kiderült a csaj is szereti.

Mindez szép és jó volna, csak az a baj, hogy 14 éves…

A lényeg, hogy most totál feltöltődve várom a sulit, jó minden, nagyon egyben vagyok. A hirtelen jött pénztöbbletnek köszönhetően még több nightgamet tervezek.

Tudom, hogy ez a bejegyzés nem a csajozásról szólt elsősorban, illetve közvetve igen. A lifestyle építéssel jól haladok. És ez a lényeg.

Köszönöm annak, aki végigolvasta.

Elküldve: August 21 - 12:19

Elküldve: August 23 - 16:48

Idézet

– azt mondta, egy órát aludt az elmúlt két napban
– nem rég lett vége egy 2,5 éves kapcsolatának (kérdeztem hogy szerelmes-e valakibe, de azt mondta hogy nem)
– nem volt elég komfort
– zavarta a helyzet, hogy a barátnőjével korábban kavartam
– nem volt elég magas a vonzalmi szint
– túl sok volt a „jutalompuszi”, holott nem szolgált rá semmivel (láttam rajta, hogy nem akar smárolni, ezért úgy voltam vele, legalább én élvezzem a dolgot)

Az első két indok bullshit. A komfort testileg láthatóan megvolt, ha beült az öledbe, bár a 'kinózás' elég mechanikusnak tűnik (hátlapogatás, ha már sörös akkor fogdosás, stb.), el bírom képzelni, hogy ez fura lehetett.
A barátnő ignorálható. Vállrándítással.
Vonzalmi szint? Jóhogy. Taperoló dzsókergáj voltál, nem a megállíthatatlan Spártai Hadsereg.
Puszilkodni meg nem puszilkodunk. Nem vagyunk kölkök meg lányok. Nyomás a csókra, ha nem engedi akkor meg leszarod, megpróbálod később. Falra kened, ha kell. (Lehetőleg úgy hogy minél kevesebben lássák, mert még a végén kurvának érzi magát vagy mi a tosz.)

Amúgy dicséretes a kitartás és hogy nem a 'gamelés' a fő fókusz. Hajrá!

Elküldve: August 23 - 18:20

Elküldve: August 23 - 18:38

Elküldve: August 23 - 18:41

Elküldve: September 10 - 19:06

8. bejegyzés – 2010.09.10., PÉNTEK

Volt esemény a héten.

Múlt vasárnap költöztünk vissza az albiba. A legjobb barátom 1 hónapra odaköltözött hozzánk, jó buli. Igazából a hét első felében nem sok kedvem volt, hogy akármihez is kezdjek. Nem tudom miért, de valahogy tehernek éreztem, hogy „vissza kell” mennem a városba. Pedig előtte sose volt ilyen „bajom”. De valahogy most nyáron nagyon megtetszett a falun lakás.

Suliba nem sok kedvem volt bemenni. Nálam az már amúgy is hagyomány, hogy az első nap nem megyek. Értelme sincs, mert az egyetemen ilyenkor még csak bénázás van az órafelvételekkel meg terembeosztásokkal. Úgy döntöttem, hogy ezen a héten nem is megyek órára, illetve csak szerdán akartam egy angolra, azt' kalap. Erre mi történt? Délután hívott egy ismeretlen szám. Felvettem, bemutatkoztam, aztán kiderült, hogy az angol tanár volt. Gondoltam fasza. Kaptam egy négy perces osztást, hogy miért nem voltam órán, meg hogy miért nem vettem még fel az óráimat. Addig baszakodott, hogy muszáj volt bemennem másnap.

Este meg kimentünk a Tescoba. Sétálgatunk, láttam hogy tőlem balra van egy csaj, aki valami terméket ismertet. Direkt jobbra néztem izomból, hogy véletlen se legyen szemkontakt, erre rámköszön. Kénytelen voltam odamenni hozzá, mert nem akartam bunkó lenni. Végül is kurva jót beszélgettem vele, ő próbált rávenni, hogy töltsek ki neki valami papírt, én meg mondtam hogy nem. Így elhúztuk egymás agyát, de közben meg odaért öcsém is. Csaj köszön izomból, nézem mi van. Kiderült, hogy csoporttársak. Na végül tesómmal kitöltetett egyet, engem is győzködött, de nem mentem bele.

Ez volt hétfő.

Kedd. Bementem a suliba angolra. Termet még nem tudtam, hogy hol van. Gondoltam, majd a portán rákérdezek. Izom nagy mozgás volt a környéken, mert minden elsős (meg a hozzám hasonlók, akiknek fingja nincs a sulival kapcsolatos dolgokról) ott volt, hogy eligazítást kapjon. Ahogy indultam a porta felé, elkapott az érzés, hogy figyelnek. Oldalra pillantok, a két csoporttárs csaj volt az. Nem is mentem tovább, elkezdünk dumálni. Közbe jött az új lakótárs, kezelek vele, közben a lányok szövegelnének nekem, de látják hogy kurvára nem figyelek rájuk. Haverral váltottam pár szót. Utána visszatértem a csajokhoz. Végül is elvoltunk, semmi extra. Viszont most megint fellobbant bennem a vadászösztön, hogy felszedjem az egyiket. Már régóta bassza az agyamat, néha mocskos jól haladunk, aztán meg semmi.

Szerdán elmentünk tesómmal vásárolni. Kell pár új gönc. Vettem pólót, egy fasza kabátot meg egy nyakláncot.

Csütörtökön este irány a Jate, TTIK Gólyatábor After Party. Öcsém megint megszívatott, mert mondtam neki, hogy mielőtt indulnak, csörgessen meg, és megyek én is. Miatta várnom kellett egy órát, mire bejutottam, náluk meg még csak sor se volt. A sorban állás közben elkezdtem dumálni pár tök idegen sráccal. A kényelmi szintem teljesen természetes volt, nem éreztem kellemetlennek.

Érdekesre sikerült az este. Szociális voltam, amennyire csak lehetséges volt. Először megkerestem öcséméket. Abból a setből ismertem már két srácot, volt még ott egy lány meg egy harmadik fiú is. Velük nem sok időt töltöttem, mert a csaj és a két régi ismerős egész korán hazament.

Az új gyerekkel is gyorsan összespanoltam. Közben láttam négy csajt, akiket látásból amúgy ismerek (egy suliba jártunk), de még sose beszéltem velük. Elsétáltam mellettük, megérintettem az egyiknek a vállát, és mondtam hogy „Hajrá Csójos!” (annak a településnek a neve, ahol laknak). Vigyorogtak rajta. Később odajöttek mellénk. Az egyik csajt megpörgettem, tetszett neki, egyből el is kezdünk táncolni. Csináltuk egy 5 percig, simulós és könnyed tánc váltogatta egymást. Beszélgettem szinte az összes csajjal, megvoltak a kapcsolódási pontok. Aztán elmentek, később nem kerestük egymás társaságát.

Lepihentük mi is. A szembe lévő fotelon ült egy jó kis csaj. Haveromnak nagyon bejött. Nem volt afc, de azért baszogatnom kellett, hogy lépjen már. Tőlem kérdezgette, hogy mit mondjon meg csináljon. Már ott voltam, hogy beszélek én a nővel, de csak megemberelte magát.

Láttam egy gyereket, aki abba a suliba járt, ahol én a technikumot végeztem. Ahogy megy el mellettem, megfogtam a karját. Mondom neki: te Tekós voltál nem? Vigyorog, mondja igen. Már nyújtja is az öklét, összekoccoltunk. Utána még kezeltünk is feka módra. Pedig sose beszéltünk még.

A tánc baromi jól ment. Tecktonik! Észrevettem, hogy több csaj is izomból nézett (nem egyszerre, időben elkülönültek egymástól). Az egyikkel el is kezdtem szemezni. Azt hittem, hogy az egyik régi osztálytársam, de nem az volt. Felmentem a színpadra, ott is nézegetett. Aztán egyszer csak eltűnt a csaj, meg akartam keresni, de nem láttam sehol.

Nem volt kedvünk gyalogolni, ezért megvártuk az első buszt. Hát jól beszívatott a sofőr, nem állt meg, mert nem a buszmegállót jelző tábla mellett álltunk, hanem a megállóban hogy ne ázzunk szarrá. Plusz 15 perc várakozás. Utólag nem bánom, hogy így történt.

Láttam jön a busz, gyors odamentem a táblához. Ott várt egy kiscsaj. Busz megáll, ajtó nyílik, csaj várja hogy felszálljak. Kurva jófej voltam, és magam elé engedtem.

Nézegettem a csajt, és félúton jártunk, mire rájöttem, hogy csak megnyitom én ezt a lányt. Előresétáltam, leültem vele szemben. Kérdeztem akar-e segíteni bankot rabolni. Vigyorgott. Aztán nem tudom hogy, de csak folyt a beszélgetés. Közvetlen volt nagyon, elmondott magáról több személyes dolgot is, hogy milyen impulzusok érték éppen mostanában. Mondjuk először dobott egy ilyen shittet, hogy „Nem vagyok ám 18 éves!” Mondtam hogy az jó, mert én se. Kiderült hogy egy évvel fiatalabb nálam 21 (mondjuk nem néztem volna annyinak). Kérdeztem hol száll le, ő is hogy én hol. Egy megállónyi a különbség. Kérdezte hogy nekem nem kéne-e már leszállnom. Visszakérdeztem hogy tán zavarok, vagy utál? Mondta hogy nem. Leboltoltam vele, hogy hoz nekem pálinkát. Még a nevét kiszedtem belőle (kiindulási alapnak jó lesz).

Leszálltam vele, hazakísértem. Mondtam neki, hogy már azt se tudom hol vagyok, bevisz itt a bozótosba, aztán mi lesz velem. Rábaszott, mert nem volt nála kulcs, a telefonján meg pénz. Mondom neki, hogy talán odaadom az egyém, hogy hívja a lakótársát azon, hogy nyisson ajtót. Ez végül meg is történt (nem is volt kérdéses, csak húztam az agyát). Barátnője mondja, gyertek be. Néztem nagyokat, hogy úgy csinál, mintha valami izomrégi ismerős lennék. Mondtam, hogy én nem megyek. Elköszöntünk, elmentem haza.

Azért nincs veszve az ügy, mert ugyan telefonszámot nem kértem, és csak a nevét tudom, a barátnője száma viszont megvan.

A hónap tele lesz jó bulikkal, kettőre tuti megyek: hétfőn TTIK-s Nyitóbuli, 23-án meg JATE Progression with ANDRO.

A csoporttárs csajra meg rámegyek megint. Van pár ötletem. Ma voltam fodrásznál is, szóval minden nagyon zsír lesz a jövő héten.

Elküldve: September 17 - 20:41

9. bejegyzés – 2010.09.17., PÉNTEK

Kedden Szandrával egy kicsit kettesben maradtunk. Fura volt, mert bármit mondtam, folyton egyenesen a szemembe nézett, és egy pillanatra sem nézett el. Kérdeztem tőle, hogy felvette-e már a bérletét. Mondta hogy igen, de véletlenül rosszul töltötte ki, mert az ideiglenes igazolvány helyére is beírta az állandó számát. És reméli hogy nem büntetik majd meg. Közben elkezdett kotorászni a táskájában. Nézem mi baja, veszi elő a bérletét, aztán mutogatja nekem, hogy tényleg szarul van kitöltve. Pedig elhittem volna neki enélkül is. Érdekes, mert olyan, mintha egy csomó dolgot meg akarna osztani velem, ami történik az életében.

Másnap termet kerestem, és éppen az egyik csoporttárs csajjal beszéltem telefonon, amikor megláttam hogy jön Szandi. Újabb IOI, mert hihetetlen széles mosoly volt az arcán, és szinte felcsillant a szeme, mikor meglátott.

Szerda este kimentünk a sörkertbe meccset nézni. Utána JATE-ba akartunk menni, de kilométeres sor volt. Akkor legyen SZOTE. Oda viszonylag gyors bejutottunk, de annyira rossz volt a buli, hogy fél óra elteltével haza is mentem.

Csütörtökön vártam az órakezdésre. Jött a tanárnő, odaadta nekünk a kulcsot. Elindultam, közbe láttam a telefonomon, hogy volt egy nem fogadott hívásom. Megnéztem, Szandra volt. Meglepődtem, mert még sose hívott. Kérdeztem is tőle, hogy miért keresett. Mondta, hogy a termet akarta megkérdezni, mert ugyan beszéltük valamelyik nap, de elfelejtette. Mondjuk ez hülye indok szerintem, mert simán hívhatta volna a lányokat, tudja az ő számukat is.

Délután bementünk a TIK-be netezni. A ruhatáros csaj már messziről észrevett, és bámult mint akik még nem látott fehér embert. Ismerős volt, kiderült hogy előző héten találkoztunk vele buliba. Ott ült mellettünk a kanapén, a haverom nagyon fűzte a fejét. Elfelé menet szintén izomból sasolt a csaj.

Este megint sörkert. Egyik haverom eljött az albiba, aztán oda jutottunk, hogy nem is megy haza, hanem majd nálunk alszik. Kis sörözés, aztán irány a JATE. Bár nem is így terveztük, csak jött spontán. Előtte kicsit whiskyztünk is. Bent jól elvoltunk. Izom sok emberrel beszéltem, fiúkkal-lányokkal egyaránt. Nagy részük ismeretlen volt, de volt jó néhány haver is.

Találkoztam a buszos csajjal is. Jól eldumáltunk megint, mintha már baromi régóta ismernénk egymást.

Persze szórakozni is kellett. Jó pár csajt megpörgettem. Kettő volt, akik nem igazán voltak vevők a dologra, ő bajuk marad. Viszont volt egy csomó olyan, akik mellett csak elmentem, megpörgettem, aztán tovább is álltam. Ilyen meglepődött fejeket! De vigyorgott mind, mint a vadalma, annyira tetszett nekik a dolog.

Egy lány volt, akivel kicsit komolyabban is elvoltam. Egyedül táncolt. Pörgetős nyitás, felhúztam magamhoz a színpadra. Kis tánc. Néha magamhoz húztam, aztán meg eltoltam. Dumálgattunk, mondta hogy van pasija. Nem igazán reagáltam le. De azért látszott rajta, hogy kissé bizonytalan volt. Szerintem ha igazán ráhajtok, meg lehetett volna ingatni. De épp mentek el. Oda is jött valami gyerek, hogy mennek már. Biztos nem a csávója volt.

Összefoglalva az estét: nagyon jól sikerült, kibaszott szociális voltam (bár ez annyira nem újdonság nálam, a fórum előtt is haverkodtam mindenkivel, csak most még szabadabban teszem ezt). Rengeteg emberrel beszéltem, tényleg mintha csak valami tulaj lennék ott (való igaz, hogy szinte hazajárok, annyira szeretem azt a helyet).

Ja, és 100. komment.

Elküldve: September 29 - 15:10

10. bejegyzés – 2010.09.29., SZERDA

A múlt héten hétfőn (szept. 20.) történtek itt megtalálhatók.

Csütörtökön (szept. 23.) délután beszéltem pár mondatot Szandival. Este kimentünk a JATE-ba. Nagy buli volt, Snake Sedrick, aztán Andro. Igazából nem sokat csajoztam, mert most tényleg a csak a party kedvéért mentem. Azért két csajjal elvoltam, akik valami barátnő félék lehettek, szóval egymás szeme láttára műveltem a dolgokat. Az egyiket megpörgettem, meglepődött, de vigyorgott. Később ezt a csajt „leválasztotta” pár srác (elég nagy volt a nyüzsgés körülöttük), így rámentem a másikra is. Ott is pörgetés, aztán hol magamhoz húztam, hol eltoltam, de ment az ölelkezős rész is. A jó az volt az estében, hogy volt pár ismerős, és engem mutattak be egy csomó embernek.

Pénteken (szept. 24.) képkomment Facebook-on, jól vette ki magát a dolog.

Szombatot (szept. 25.) azt leírtam már ebben a bejegyzésben.

Hétfőn (szept. 27.) már azt hittem, hogy beszoptam a harci faszt. Küldtem Szandinak egy üzenetet vasárnap délelőtt, hogy találkozni akarok vele. Eltelt már több mint egy nap, de nem válaszolt, pedig olvashatta azóta.

Nos mentem délutáni órára. Sok jóra nem számítottam, gondoltam hogy majd most jön a kínos kérdés, hogy mi is volt az az üzenet. Igazából nagyon nem izgatott, mert úgy voltam vele, hogy én megtettem mindent, és valószínűleg tudatosan nem akar velem találkozni, vagy akármi közöset csinálni, holott a testbeszédéből nem ez jön le.

Álltam a zebránál, vártam a zöldet. Láttam, hogy a lányok jönnek szembe, nagyon vigyorogtak. Mikor odaértem hozzájuk, nevetve mesélték, hogy elintézték, ne legyen óra. Okés, vigyorogtam én is, nyoma se volt annak, hogy itt most hülyét csináltam magamból. Szokatlanul közvetlenek voltak. Az egyik lányt elkísértük a TIK-be. Úgy adták elő a dolgot, mintha alkalmat akarnának szervezni arra, hogy kettesben maradjunk.

A barátnő mondta, hogy jó, akkor menjetek együtt arra, stb. Jó, kisétáltunk a villamosmegállóhoz. Ott állt a villamos, simán elértük volna. Kérdeztem, hogy nem megyünk? Azt mondta, hogy inkább majd a következővel, mert ezen sokan vannak. Amúgy rohadtul nem volt tele, ez valami átlátszó kifogás volt.

Fél perccel később benyomta, hogy inkább sétáljunk, mert nincs kedve várni (akkor elmehettünk volna a villamossal ). Jó, séta. Az úton néha kínos csend, illetve általános dolgokról ment a beszélgetés. Azért „belecsempésztem” pár személyesebb dolgot is, hogy mi volt velem mostanában, stb. hogy ne legyen annyira erőltetett a dolog. Kiértünk a buszmegállóba. Ott találkoztunk az egyik nagy barátnőjével. A csajok elkezdtek beszélgetni. Egyszer én is hozzászóltam. Mikor elköszönt, a csaj sokat sejtetően nagyon vigyorogva a szemembe nézett, mint aki tud valamit rólam.

Tudni kell a lányokról, hogy egész vallásosak. Rá is kérdeztem, hogy …-e a vallása (nem, nem zsidó ). Azért nem volt gázos, mert ugyan az nekem is. Szóval az általános szabály, hogy erről nem beszélünk itt nem volt gond.

Kérdeztem, hogy szoliba volt, mert olyan barna most az arca. Mondta hogy nem. Egy darabig ment ez a vonal, hogy nyáron milyen fasza barnák voltunk.

Megkérdeztem, hogy teniszezni mikor megyünk. Vigyorgott, hogy tényleg kéne, mert már jó rég regisztráltunk, de még nem voltunk. És hogy neki eddig az volt a baja, hogy nem talált ruhát. Nagyon kiröhögtem, ő is izomból nevetett magán.

Szóval annak ellenére, hogy nem válaszolt az üzenetemre, úgy alakította a dolgokat, hogy sokat sétáljunk és tudjunk beszélgetni.

Dumáltunk egy órát, közben elment 4(!) busza is. Már nekem volt kellemetlen, hogy nem akar-e menni. Pár véletlen kino volt (karok összeértek), amiket ő nyomott (most hogy tudatosan-e, azt nem tudom).

Kedd (szept. 28.). Óra után sétáltam ki a villamosmegállóba, a zebránál utolért Szandra. Onnantól kezdve tudtam, hogy nyert ügyem van.

Séta. Még előző nap magától felajánlotta, hogy odaadja a német óra anyagát, amin nem voltam. Kérdeztem tőle, hogy akkor hogyan juttatja el hozzám. Mondta, hogy másnap hány órakor hol találkozzunk.

Kiértünk a Széchenyi térre. Szóba jött, hogy valamikor jó lenne kimenni sörkertbe meccset nézni. Persze ezt én úgy értettem, hogy én és a haverok. Erre felcsillant a szeme, hogy miért nem megyünk most, és iszunk meg egy sört. Nem győztem csodálkozni rajta, ki se néztem volna belőle, hogy szereti. Még ugrattam egy sort, hogy fényes nappal inni elég cinkes, ilyet még én se szoktam.

Aztán felajánlotta, hogy akkor menjünk inkább a Boci tejivóba. A két hely egymás mellett van, mikor odaértünk, láttuk hogy a sörkert már bezárt az idei évre. Így beültünk a Bociba. Kikértük az itókánkat, aztán beszélgettünk egy csomót.

Rengeteg dolog előkerült. Főleg én dumáltam a gyerekkoromról, meg hogy mik voltak a régi sulimban.

Mikor elindultunk a megállóba, mondtam neki hogy legközelebb majd megiszunk egy sört is. De akkor ő hív meg. Mondta jó, de akkor valami olcsót válasszak. Vigyorogtam, hogy azt lesheti, csakis a legjobb fajtát fogom választani, ha már ő fizet. Nevetett, és csodálkozva mondta, hogy dehát az előbb is én fizettem 5000-sel (nem arcolni akartam, de tényleg nem volt nálam apró, se kisebb címlet). Amúgy én nem hívtam meg, szóval ez egy korrekt találka volt.

Igazából kicsit sietett haza, mert este programja volt (amit nem írok le, de nekem mondta hogy mi). Mikor ment, vigyorogva kérdeztem, hogy puszit már nem is kapok? Kicsit meglepődött, és visszakérdezett, hogy miért? Válaszoltam, hogy azért mert megvártam, holott én hazamehettem volna előbb is.

Sajnos nem kaptam, de aránylag jól haladunk szerintem.

Keddi eredmények:
– ő ajánlott fel egy személyes találkozót, hogy oda tudja adni a sulis dolgokat (holott én egyből azt ajánlottam neki, hogy hozza el órára)
– megint sétálni akart
– gyakorlatilag ő vitt el „randira” azzal, hogy elhívott meginni egy italt

Amúgy úgy érzem, hogy most egész dinamikus a dolog, jól elvagyunk, és a komfort egyre jobb közöttünk. Lassan ideje lenne eszkalálni. Mondjuk az igazság az, hogy gondolom olyan esetekben más a dolog menete, ha szockörös csajt akar felszedni az ember. Nyilván lassabban kell haladni (ez a tegnap még csoporttársak voltunk, ma meg nyomulok 1000-rel nem biztos, hogy tanácsos; kicsit nagy lenne a kontraszt).

Talán már gázos is a dolog, szinte ő fog felszedni engem, ha így folytatjuk és nem cseszem el, hogy a legjobb „barátnője” leszek. Váááááááááá!!!!!