Elküldve: March 24 - 17:23
Najó. Eddig rendszertelenül írtam ezt a cuccot, sőt el is hanyagoltam. Mostantól ez nem így lesz, legyen akár tele szar hangulatú hozzászólásokkal, mint amilyen ez is lesz. Ezt jóformán magamnak írom úgy is.
Itt a tavasz, ez egy kicsit meghozza a kedvem a dolgokra. A dolgokkal, legyen szó bármiről is, az a bajom, hogy nem szeretem egyedül csinálni. Márpedig kurvaszar szervezőnek szoktam bizonyulni, mivel nem tudok senkit rávenni semmire. A puával a megyében még foglalkozó 4-5 afc, (lehet, hogy ezt mondani sértés? nem tom. magamat is még kurvára annak érzem.) rendre lemondja a megbeszélt sargeolásokat. Holnap lesz Deák Bill Blues Band a városban. Szaros ezerötszáz forintért! A szocköröm meg vagy nem szereti, vagy -ami rosszabb- be van gubózva, és ezért talál ki mindenféle kifogást. Lehet, hogy azért vannak ezek, mert én próbálom olyan rámenősen hívni az embereket? Ez az AFCság programszervezői változata?
Nem érzem szabadnak magam. És amikor ebbe esetleg belegondolok, és kifakadok, hazaérve benyomok valami statenövelő zenét, tökjó hangulatom lesz, és úgy alszom, el hogy na majd holnap. És persze a suliba beérve ugyanúgy a saját elmém fogja maradok. Hiába mondogatom magamnak, hogy magas értékű vagyok, szeretem magam, stb. nem használ. Ezt számtalanszor eljátszottam már. túl sokszor.
Ma már kedvem sem volt hozzá. hazafelé a buszon egy volt osztálytársnőmmel dumáltam. Nem irányítottam a beszélgetést, de nem is akarom gémelni, lényeg, hogy végig tudok vele dumálni fél órát. Aztán buszról leszállva csatlakoztak még hozzánk ketten, szintén általános iskolás osztályból. Egy csajszi, meg egy naturálnak mondható srác. Az első csaj levált, maradunk hárman. És basszus, valami full durva szexuális keretet húzott egész hazauton a csajra, amit az vett is! A keret a következő volt: mennek a sráchoz és dugnak egyet. De persze csak gyorsan, mert a srácnak más dolga is van. Én meg csak hümmögtem. Ha hozzászóltam valamit, ketten együtt kiamagoltak. A csajnak pasija van, és gondolom, hogy nem történt semmi, egyzserűen csak olyan volt a beszélgetés témája. Én meg kábé: mi van?! Ezekkel együtt nőttem fel. Mikor?Hogyan?! maradtam én le ennyire? Hogy lehetek ennyire retardált szociálisan? Én egy értékes ember vagyok, a francba is; akkor miért nem tudom azt a sok mindent ami én vagyok, ami bennem van, csak ilyen kibaszottul elcseszettül kommunikálni?
Talán páran ismerik, ez az a pokoli érzés amikor kibaszottul felesleges ember vagy egy beszélgetésben, akárhogyis nem szeretnéd. Senki se mondja ki persze, de ez van.
Hazaértem, újabb rossz döntés: két pálinka, egy vodka, meg egy kis bor; mindezt az ujdonsült kis pánikrohamom mellé. De francba is, túl jól bírom a piát, hatás alig. Ehh ennyit az önfejlesztésről, ez a kibebaszott mélypont. Persze én kurvára hangulatember vagyok, holnap, vagy akár estére már biztos kibaszottul jól leszek. Érdekes. Az biztos, hogy a mély, csak még elszántabbá tesz. Még ma nyitok egy csomót neten, amit már hetek óta halogatok (nevetséges). A kisvárosomban való egyedül kószálástól-nyitogatástól a mélyponton tényleg csak egy hajszál választ el. Asszem még megpróbálom ezen a héten valakit leszervezni magam mellé, de ha megint nem sikerül, akkor tényleg le fogom szarni. A mindset valahol mélyen bennem van, hogy akár kisváros, akár nem, mit számít, ha egy sor ismeretlen csaj elutasít. Sőt, mivel elvileg a fontosabb művek 90%án átrágtam magam, minden tudásnak a fejemben kell lennie. Hát a faszom akkor, hajrá. Meg nem alkuszom soha!
--------------------
,,So I found out, life is just a game..."
http://forum.pua.hu/t2811-dupla-kclose <--Első Kcloseaim, jelenleg tanácsot kérnék a folytatással kapcsolatban.