Csábítás, csajozás - hogyan kell csajozni?: Sambop's Journal - Csábítás, csajozás - hogyan kell csajozni?

Helyes a dörgés, pont a két hét alatt jutottam arra az elhatározásra, hogy januártól radikálisan megnövelem a nightgame-ek számát. (A daygame-et majd akkor veszem ismerkedősebbre, ha már nem érzem annyira a társadalmi nyomást. Éjjel ez kevésbé frusztrál, mert a lányok is azért mennek le, hogy ismerkedjenek.) Az előzé év tulajdonképpen az alapozásról szólt, hogy elmozduljak végre a holtpontról és tényleg a részemmé váljanak az új hiedelmek. Kevesebbet kell már figyelnem pl. a helyes testbeszédre, nem vagyok reaktív a lányokkal, és ahogy Tyler mondta a Blueprintben, nem kevésbé jönnek át a külső világ negatív ingerei. Ha pl. egy csaj megsértődik, hisztizik, már nem azon agyalok, hogy ez vajon shit test-e, hanem érzésből reagálok rá. Erre egyébként a szilveszteri buli alkalmával ébredtem rá: AFC barátaim csak azt látták, hogy leszarom a lányt, az meg furcsamód végig kereste a társaságom. Folyamatosan ment a push-pull, de nem kizárólag a szavak szintjén, hanem valahol mélyebben, a bensőmből fakadóan (identity). Valószínűleg egyébként az is sokat segített, hogy a helyszínül szolgáló házat több éve ismerem, szóval nem kapkodtam a fejem, mint pl. egy diszkóban, hanem teljes mértékben uraltam a terepet. Ami baj viszont, hogy még mindig megvan az a rossz szokásom, hogy egy sikerélmény után inkább egyhelyben toporgok, mint hogy a terepre kimenve szembenézzek egy esetleges kudarccal - legalábbis erre vezetem vissza, hogy pont hétfőre betegedtem meg kegyetlenül, amikor elkezdtem volna a 2010-es terveimet megvalósítani. Volt már ilyen, szóval nem túldimenzionálom.

Amúgy ahogy látom, tényleg hasonlóak vagyunk, neked is inkább csak az AA-val van problémád, utána szépen végig tudod vinni a setet. Igazából engem pont ez motivál, mert látom, hogy jó tudok lenni a nőknél, csak van egy-két gátlásom, amit le kell győznöm. Tudom, alapvetően erről szól a PUA-ság, de nem igazán látom, hogy lenne egyéb sticking pointom (kclose-tól, nclose-tól való félelem). Legalábbis most még nem látom, aztán majd meglátjuk, milyen hiányosságokra döbbenek rá az elkövetkezendő idők során.

2010. január 13.

Új év, új célok, újabb részsikerek: végre sikerült bevennem a plázát, ami nagyban köszönhető újdonsült wingemnek, Acheronnak, aki akkor is odarugdosott a setekhez, amikor nem akartam. Persze volt egy-kettő, amit kihagytam, de így is sikerült többet nyitnom, mint eddig akár egy egész hét alatt. Mint utólag kielemeztük, van mit finomítani a testbeszédemen, több kinot is alkalmazhatnék, illetve határozottabban a mozgó setek elé állhatnék, hogy már az elején domináljam a szituációt (ez egyszer sikerült is, különösen jó reakciókat kiváltva ezzel). Meglepő egyébként, hogy egy jó wing mennyit segít az AA csökkentésében: egyrészt - ahogy már említettem - odarugdos a sethez (régen ez csak frusztrált volna, mert fejben nem értem meg rá), másrészt már a jelenlétével motivál (Acheron bevállalósabban vitte a seteket, ami csak tovább ösztönöz), harmadrészt pedig a menet közbeni beszélgetés, hülyülés kellően eltereli a figyelmem a gátlásaimról. Létrejön a mi kis világunk, s abból kilépve szólítunk meg lányokat, hogy aztán visszalépjünk a biztonságos burkunkba. Hosszú távon persze a burok nélküli nyitás lesz a cél, de egyelőre megnyugtató a tudat, hogy nem vagyok egyedül, arról nem is beszélve, mennyivel szórakoztatóbb így az egész sarge-olás.

2010. január 16.

Ismét egy tartalmas estével lettem gazdagabb, köszönhetően a PUA-találkozónak és az azt követő nightgame-nek. Remek asztalt fogtunk ki Acheronnal, mert iszonyat jófej PUA-kkal vetett minket össze a sors az előadás, illetve a szituációs feladatok alatt (a hülyéskedünkkel szerintem már zavartuk mind Mexéket, mind az éppen felszólalókat, úgyhogy utólag is bocs érte). Innen is üdvözlöm Fricit, Magiclife-ot, Sasát és azt a veszprémi srácot, akinek a nevére nem emlékszem - szólj rám, és átírlak). A nightgame eleje tulajdonképpen szokásosan alakult, nem mertem nyitni, ezért Acheron addig cseszegetett, míg koktélt nem ajánlottam egy kettes setnek, amit aztán ő bontott ki igazán, de sajnos meghagytuk számukra a lelépés lehetőségét, amivel egy barátzónába került ismerősüknek köszönhetően éltek is. Mindegy, bőség van, lássuk a következőt, persze csak két koktél után (erről majd le kell szoknunk, de egyelőre ennyit engedélyezünk magunknak). Közben nyitottam is egyet, de elég bénán, tulajdonképpen már a nyitás pillanatában kódoltam magamnak a kudarcot, így hagytam is a fenébe, inkább karaoke-ztunk egyet, hogy megfelelő hangulatba kerüljünk. Ez meg is történt, a következő számnál már táncra perdültünk, s az újonnan megismert PUA-kkal uraltuk a kistermet. Sajnos én későn kapcsoltam, mire ugyanis észbekaptam, mindegyikük felkért egy lányt, nekem meg egyetlen értékelhető maradt a szélén - oldalán egy baráttal. Mivel ennyire pofátlan nem vagyok, inkább Magiclife-fal dumálgattam, míg Acheronnak közben összejött egy nclose.

Ezt követően felmentünk a kertbe, hogy én is nyissak valami értékelhetőt, de a nyilvánvaló IOI-ok ellenére sem mentem oda. Igaz, azok inkább Acheronnak és Magiclife-nak szóltak, mert csak lopva néztem a lányok felé, túlságosan el voltam foglalva azzal, hogy mivel nyissak (durva sticking point!). Ezt követően Magiclife-ot biztattuk nyitásra, aki nem is teketóriázott sokat, odament egy 25 év körüli kettes sethez, mi meg hűséges wingként követtük. Érdemben Magiclife "akadályáról" tudok nyilatkozni, akinek akkora bitch shieldje volt, mint egy ház, szinte tapintható volt a negatív feszültség, folyamatosan próbált lenézni minket, mi meg negeltük, illetve push & pulloltuk agyba-főbe, hogy legalább a társalgást fenntartsuk a kellő ideig. A fordulópont igazából az volt, amikor konstatálta, hogy a látszat ellenére 27 vagyok, tehát lehet érdemes lenne arra figyelni, amit mondok. (Ez egyébként mindig is nagy probléma volt számomra: kinézek 21-nek, de fejben 30 vagyok. Találj így megfelelő barátnőt...). Persze ebben segített az is, hogy elég stabilan tartom a 27 éves keretet (de hülyén hangzik ez), tehát ha megszólalok, rögtön látják bennem a partnert. Tulajdonképpen épp ezért sem kezelem ezt már problémaként, ami végül is a kulcsa az egész problémának. Most viszont megmutatkozott, mekkora erő is rejlik ebben, a gondolkodás-, illetve a látásmódommal tökéletesen lefegyvereztem a lányt (vagy ahogy Acheron mondta, kinyitottam, mint egy kagylót). A végén már a combjával kinozta a kezemet, amit persze viszontkinoval jutalmaztam. Közben persze Acheron sem volt rest, Magiclife időközbeni lelépésével átvette az eredeti targetet, ami tulajdonképpen wingelés volt, mert akkor már az "akadály" volt az én targetem. Mint már korábban is mondtam, egy jó wing aranyat ér, és ez most is bebizonyosodott, Acheron ugyanis a megfelelő pillanatban húzta fel (!) egy felső terembe a saját nőjét, s hívott minket is, hogy üljünk már le végre valahol. A lépcsőn fölfelé már én is húztam magammal a lányt, dominánsan, hátra se nézve, felül azonban kiszabadult a "szorításból", de természetesen nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Fent még sokat dumáltunk (talán túl sokat is), majd mivel későre járt, mindketten elköszöntünk egy-egy nclose után, ami valahogy így nézett ki:

- No hát köszönjük az estét, meglepően kellemesen elbeszélgettünk, még jó lenne egy pár ilyen, úgyhogy (telefont a kezébe adva) írd be a számod.
- Ööö, igazából nem szoktam megadni, keress meg iwiwen.
- Az úgy nem lesz jó, nem szeretem a netes társalgást, csak a telefon jöhet szóba. (Keret tartva, türelmesen várom a reakciót.)
Beírja a keresztnevét és a számát, ezt konstatálom, majd:
- És hogy keresselek meg iwiwen?
Szó nélkül beírja a vezetéknevét is. (Tanulság: ne keress logikát benne, csak csináld, a szándékot értékelik a nők, nem a módját.)

Az este ismét sikeresen zárult, kiléptem a komfortzónámból, s a PUA-találkozónak köszönhetően remek emberekkel ismerkedtem meg. Az AA-mból még mindig bőven van mit irtani, utána viszont ha szép lassan is, de feltöröm a legkeményebb diót is. Ráadásul nem technikákkal, IOI-ok figyelésével (kivéve a kinot), hanem egyszerűen magamat adom, aztán kezdjen vele azt a másik, amit tud. Egy kicsit egyébként ez a hibám is, ugyanis annyira bele tudok merülni a beszélgetésbe, hogy teljesen kizárom a külvilágot (ami jó), ugyanakkor nem jutnak eszembe olyan alap dolgok, mint például a "helyszínváltás". Olyan, mintha áramlanék saját magammal (Acheron szerint ez a state - könnyen meglehet), amit baromira élvezek, ugyanakkor kérdéses, hogy hosszútávon (day2) mennyire eredményes. Az előzetes tapasztalat azt mutatja, hogy így is jó leszek, a szilveszteri lány ugyanis azóta a nyakamra jár, szóval nem aggódom, de átgondolni azért mindenképpen érdemes lesz még egy párszor.